Vegablog.net

Nagyon vágytam a grillezett zöldségek ízére, de sokszor elég macerás dolog begyújtani a sütőt (aminél különben sem olyan a végeredmény), a mikróban grillezést pedig több okból sem szeretem. Mit tesz ilyenkor egy okos háziasszony? Kikunyerál a párjától egy grillező szerkezetet (azért írom ilyen körülményesen, mert sütőnek nem mondanám). Még szerencse, hogy különböző finom falatok beígérése után rögtön lelkesen egyetértett az ötlettel (mint tudjuk, szinte minden út a hasukon át vezet ;))

Konkrét recept nincs, én fogtam az otthon lévő zöldségeket (cukkini, sajt, paprika, gomba, fokhagyma és paradicsom), feldaraboltam őket, kevés grillfűszerrel megszórtam és pár perc múlva már vacsorázhattunk is. Azóta már szójavirslivel is kipróbáltuk, az is finom lett. (A paradicsom nem volt jó ötlet, vagy csak túl puha volt, mindenesetre nagyon szétesett).

Sajnos utána már nem nézett ki olyan szépen a grill, de szerencsére elég könnyen tisztítható:

Bár én nyár végén készítettem el, még most is lehet egészen picike, zsenge padlizsánokat kapni, úgyhogy ez senkit ne tartson vissza. Több receptet-variációt is áttanulmányoztam előtte, aztán végül az alábbi hozzávalók maradtak az én listámon. Én nem magozom ki a padlizsánt és a krémet turmixgépben valóban finomra pépesítem.

Hozzávalók:

- 5 db padlizsán

- 2 paprika

- 1 fej fokhagyma (én szeretem, ha sok van benne)

- 2 dl olívaolaj

- pirospaprika, só, bors

A padlizsánokat és a paprikákat megmosom és alufóliával bélelt tepsire helyezem, kicsit megszurkálom őket. Közepesen meleg sütőbe tolom, majd 15 percig sütöm. Ezután megfordítom (bár némelyik padlizsán keljfel-jancsiként viselkedett és mindig visszaállt az eredeti pózba, végül csak kitámasztottam őket egymással) és további 15-20 percig sütöm. Eléggé látványos, ha már készen van: a héja megbarnul és összeesik. Ezután vágjuk fel a hasukat és kaparjuk ki a belsejüket egy tálba. A paprikákról húzzuk le a héjukat és vegyük ki a csumájukat. Pakoljunk egy adag padlizsánt és paprikát a turmixgépbe, adjunk hozzá egy kevés olajat - annyit, hogy pépes massza legyen belőle. Ha már mindet pépesítettük, keverjük bele a sót, borsot, pirospaprikát és az összezúzott fokhagymát. Hűtőbe téve több napig eláll, bár ilyenkor ereszt egy kis levet, ezért többször keverjük át. Pirítóssal és friss zöldségekkel a legfinomabb.

Azt mondják, a padlizsánhoz nem szabad fémmel hozzáérni, ez nálam többször is megbukott, mivel nincs fakésem és a turmixgép aprítókése is fémből van - lehet, hogy egy kicsit bebarnult, de a pirospaprikától ez sem látszik, az íze pedig nem lett keserű.

(Szegény padlizsánkrém isteni finom, de nem túl fotogén; ezt sikerült további bénázással betetőznöm, még akkor próbálgattam a fényképezőgépemet - az alsó képért én kérek elnézést).

A lecsóra igaz a mondás: ahány ház, annyi féle. Sokan úgy tartják, hogy a zöldségeken kívül nem is kell bele semmi más, vagyis eleve vegetáriánus étel. Mi gyermekkoromban mindig húsfélékkel rendesen felturbózva készítettük el, így én is néhány tartalmasabb vega variációt szeretnék bemutatni. Az alább megadott mennyiségekből egy szép nagy adag lesz, azonban maradékot még sosem kellett kidobnom

- klasszikus: gabonakolbásszal, szójavirslivel és tojással

- gombás-rizses

- burgonyás-cukkínis

Hozzávalók (alaprecept):

- 6 szem paradicsom

- 1 1/2 kg paprika

- 3 nagy fej hagyma

- 4 evőkanál olaj

- só, bors, pirospaprika, cukor

- esetleg 1 erőspaprika

Először daraboljuk fel a paprikákat, ha teszünk bele, akkor az erőset is - én általában centis csíkokra szoktam vágni. A hagymát kockákra vágjuk, hozzáadjuk az olajhoz és megdinszteljük (én a lecsót wokban szoktam készíteni, már csak a mennyisége miatt is, de az íze is jobb, ha öntöttvas edényben főzzük). Félrehúzzuk a tűzről, beletesszük a pirospaprikát és a negyedekbe vágott paradicsomokat. Kevés vizet adunk hozzá, nehogy odakapjon, majd beletesszük a paprikát is. Sózzuk, borsozzuk és kevés cukrot is adunk hozzá. (Tudom, most sokan felhödülnek, hogy az meg minek, de nem arról van szó, hogy édesre cukrozzuk, hanem éppen csak annyira, hogy ne legyen savanyú. Só és cukor megfelelő arányával lehet eltalálni azt az ízletes, egyáltalán nem édes ízt, ami szerintem a lecsó sajátja). Nagyjából 20 perc múlva készen is van az alaplecsónk, ami már ebben a formában is nagyon finom. A továbbiakban ezzel az alappal dolgozhatunk tovább.

Klasszikus:

- 1 szál gabonakolbász

- 1 csomag szójavirsli

- 7-8 db tojás

Az alaplecsóhoz hozzáadjuk a karikákra vágott szójavirslit, belemorzsoljuk a gabonakolbászt és hozzáadjuk a felvert tojásokat. Addig keverjük és főzzük, amíg a tojások meg nem szilárdulnak.

Gombás-rizses lecsó:

- 50 dkg gomba

- 30 dkg rizs

Ennél a változatnál a megpucolt és felszeletelt gombát a paprikával együtt adjuk az alaprecepthez. A rizst kevés olajon futtassuk meg, majd öntsük fel vízzel és főzzük puhára. Keverjük a lecsóhoz. (Azért nem ajánlom a rizst a lecsóval együtt főzni, mert igen különböző az egyes fajták főzési ideje. Ha nem jól számoljuk ki, hogy mennyi vizet vesz fel főzés közben, akkor nagyon vizes lehet a lecsónk. Egyszerűbb és biztosabb külön megfőzni és utána belekeverni, rövid állás után így is át fogja venni a lecsó ízét).

Cukkínis-burgonyás lecsó:

- 3 kisebb cukkíni

- 5-6 szem főtt burgonya

A cukkíniknek levágjuk mindkét végét és kb. 1 centis karikákra vágjuk őket. A paprikával egyidőben adjuk a lecsóhoz. A főtt krumplit megpucoljuk és szintén karikákra vágjuk; a rizshez hasonlóan csak a már kész lecsóhoz keverjük hozzá.