Vegablog.net

Nagyon vágytam a grillezett zöldségek ízére, de sokszor elég macerás dolog begyújtani a sütőt (aminél különben sem olyan a végeredmény), a mikróban grillezést pedig több okból sem szeretem. Mit tesz ilyenkor egy okos háziasszony? Kikunyerál a párjától egy grillező szerkezetet (azért írom ilyen körülményesen, mert sütőnek nem mondanám). Még szerencse, hogy különböző finom falatok beígérése után rögtön lelkesen egyetértett az ötlettel (mint tudjuk, szinte minden út a hasukon át vezet ;))

Konkrét recept nincs, én fogtam az otthon lévő zöldségeket (cukkini, sajt, paprika, gomba, fokhagyma és paradicsom), feldaraboltam őket, kevés grillfűszerrel megszórtam és pár perc múlva már vacsorázhattunk is. Azóta már szójavirslivel is kipróbáltuk, az is finom lett. (A paradicsom nem volt jó ötlet, vagy csak túl puha volt, mindenesetre nagyon szétesett).

Sajnos utána már nem nézett ki olyan szépen a grill, de szerencsére elég könnyen tisztítható:

Bár én nyár végén készítettem el, még most is lehet egészen picike, zsenge padlizsánokat kapni, úgyhogy ez senkit ne tartson vissza. Több receptet-variációt is áttanulmányoztam előtte, aztán végül az alábbi hozzávalók maradtak az én listámon. Én nem magozom ki a padlizsánt és a krémet turmixgépben valóban finomra pépesítem.

Hozzávalók:

- 5 db padlizsán

- 2 paprika

- 1 fej fokhagyma (én szeretem, ha sok van benne)

- 2 dl olívaolaj

- pirospaprika, só, bors

A padlizsánokat és a paprikákat megmosom és alufóliával bélelt tepsire helyezem, kicsit megszurkálom őket. Közepesen meleg sütőbe tolom, majd 15 percig sütöm. Ezután megfordítom (bár némelyik padlizsán keljfel-jancsiként viselkedett és mindig visszaállt az eredeti pózba, végül csak kitámasztottam őket egymással) és további 15-20 percig sütöm. Eléggé látványos, ha már készen van: a héja megbarnul és összeesik. Ezután vágjuk fel a hasukat és kaparjuk ki a belsejüket egy tálba. A paprikákról húzzuk le a héjukat és vegyük ki a csumájukat. Pakoljunk egy adag padlizsánt és paprikát a turmixgépbe, adjunk hozzá egy kevés olajat - annyit, hogy pépes massza legyen belőle. Ha már mindet pépesítettük, keverjük bele a sót, borsot, pirospaprikát és az összezúzott fokhagymát. Hűtőbe téve több napig eláll, bár ilyenkor ereszt egy kis levet, ezért többször keverjük át. Pirítóssal és friss zöldségekkel a legfinomabb.

Azt mondják, a padlizsánhoz nem szabad fémmel hozzáérni, ez nálam többször is megbukott, mivel nincs fakésem és a turmixgép aprítókése is fémből van - lehet, hogy egy kicsit bebarnult, de a pirospaprikától ez sem látszik, az íze pedig nem lett keserű.

(Szegény padlizsánkrém isteni finom, de nem túl fotogén; ezt sikerült további bénázással betetőznöm, még akkor próbálgattam a fényképezőgépemet - az alsó képért én kérek elnézést).

Mivel az éjszakák már meglehetősen hidegek, gondoltam itt az ideje valami “emberesebb” ételt készíteni. A töltött káposzta leginkább a karácsonyi időszakkal kapcsolódott eddig össze, de idén ez másképp lesz. Elég időigényes elkészíteni, viszont ha egyszer rászánjuk magunkat, akkor később jó dolgunk lesz: mivel ebből az ételből nem lehet kis mennyiséget csinálni, pár nap után mindig jut egy-két adag a fagyasztóba is, csak hogy előre lefedjem az évvégi munkahelyi hajsza időszakának egy részét is, amikor feltehetően megint nem lesz túl sok időm főzőcskézni.

Én szeretem a savanyú káposztát - tudom, hogy a testkontrollal nem fér össze, de hát who cares -, ezért abból készítem, ha nyersen nagyon savanyú, akkor vízben kiáztatom. Egyébként nyers fejeskáposztából is elkészíthető, ha a leveleket a könnyebb kezelhetőség miatt előbb leforrázzuk (sőt, olyat is hallottam, hogy csak a levelek savanyítottak, az aprója reszelt friss káposzta).

Hozzávalók:

Töltelékhez:

- 15 dkg rizs (10 percig előfőzve)

- 15 dkg árpa (10 percig előfőzve - nyugodtan lehet a rizzsel együtt)

- 2 rúd gabonakolbász (közérti - a füstölt íz miatt)

- 15 dkg szójagranulátum

- 20 dkg szejtán por alakban

- 4-5 gerezd fokhagyma (áttörve)

- 1 nagyobb fej vöröshagyma apróra kockázva

- 4 teáskanál (tk) só

- 3 tk bors

- 4 tk pirospaprika

- 3 tk őrölt kömény

- 3 tk őrölt babérlevél

És még:

- 1 1/2 kiló savanyú káposzta

- 1 nagyobb fej savanyított káposzta (1 kiló felett)

- 3 dl olaj

- 10 egész babérlevél

- pirospaprika

Opcionálisan:

- házi kolbász szejtánból

- szejtánszeletek

A töltelék hozzávalóit jó alaposan összekeverjük, én kézzel is át szoktam gyúrni, hogy a kolbász is szétmorzsolódjon. Melegítsünk vizet (nagyjából 3-4 dl) és óvatosan öntsük a masszához, miközben keverjük folyamatosan. Akkor jó, ha már nincs benne száraz por (szejtán), de viszonylag sűrű, jól formázható a massza. (Nekem most pont úgy sikerült, hogy éppen annyi volt a töltelék, amennyi kellett a levelekhez, de ha marad, akkor gombócok formájában is beletehetjük vagy magában is lefagyaszthatjuk).

Egy jó nagy fazék aljára öntöm az olaj felét, majd az aprókáposzta harmadát elosztom rajta és kicsit megszórom pirospaprikával. Elkezdem megtölteni a leveleket a töltelékkel; a vastag szárukat v alakban kivágom és a külső, nagyobb leveleket kettévágom, mert nem szeretem az öklömnyi töltelékeket. Ezután egy adag masszát ráhelyezek az egyik végére, kicsit ráhajtom, a két szélét aláhajtom és feltekerem. Szép szorosan feltöltök velük egy sort - nem kell félni, nem esnek szét, egymást is megtartják és készre főzve a töltelék is megszilárdul. Ha megvan egy teljes sor, akkor az aprókáposzta második harmadát is rátesszük. Rászórjuk az egész babérleveleket és megint picit megszórjuk pirospaprikával. Ide lehet egy réteget szejtánszeletekből és/vagy házi szejtánkolbászból is tenni, csak hogy ne legyen olyan fakó az összhang

Követekezik a másik sor töltelék, lassan elérkezünk a kisebb levelekhez, ezeket már vagy ne vágjuk ketté, vagy csinálhatunk picike kis töltelékeket is (nem tudom pontosan, mekkora a fazekam, de nekem ebből a mennyiségből pont két réteg töltelék jön ki és a fazék is teljesen teli lesz - szerencsére főzés közben kicsit összeesik). A fedőréteg a maradék aprókáposzta, megint kis pirospaprikával megszórva, majd ráöntjük a maradék olajat és 2-3 dl vizet.

Kis lángon, lefedve főzzük, akár órákon át - mivel egyik hozzávaló sem igényel túl hosszú főzési időt, tulajdonképpen egy óra is elég, de ha ráérünk és tovább főzzük, attól csak jobban összeérnek az ízek. Én a bűnözés tetőfokaként tejföllel és kenyérrel szoktam enni…: )

Talán már említettem, hogy nagy levesrajongó vagyok; az alábbi recept csak nemrégen született meg a fejemben, de már kétszer is asztalra került az utóbbi hetekben. Nagyon érdekes összhatást ad a krémes leves és benne a kissé ropogós zöld cukkinihéj - én szívem szerint most folyamatosan ezt ennék : )

Hozzávalók:

- 5-6 kisebb salátacukkini (ez a nagyon pici, zsenge), vagy 2-3 nagyobb

- 1 zöldségkocka (alnatúra)

- 1 nagyobb doboz tejszín (hagyományos vagy növényi)

- 4 gerezd fokhagyma

- só, bors

A cukkinik mindkét végét levágom és zöld héját zöldségpucolóval szép csíkokban leszedem és félreteszem. A cukkinit félcentis szeletekre karikázom, majd még kisebbre aprítom. Egy liter vízben felteszem főni, ha forr, hozzáteszem a leveskockát. Körülbelül 10-15 perc múlva félrehúzom a tűzről és botmixerrel pépesítem. Hozzáöntöm a tejszínt és az áttört fokhagymát. Sózom, borsozom és a zöld héját is beleteszem, egyet még forralok rajta és készen is van. Szerintem nem szükséges külön semmivel sűríteni, frissen kissé híg, de másnapra magától besűrűsödik.

A vegaságnak szerintem különböző állomásai vannak, ezt úgy is tudnám mondani, hogy szója-tofu-szejtán. A legutóbbiről - amit búzahúsnak vagy búzasikérnek is neveznek - sokan azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák, de megerősíthetem, hogy eszik, mégpedig igen jó (néha túl jó) étvággyal : )

Szóval úgy másfél éve eljutottunk a legutóbbi állomáshoz, először csak a konyhakészen, lefóliázva kapható változatához, amivel több baj is volt; egyrészt ritkán lehetett csak kapni, másrészt igencsak borsos volt az ára. Aztán egyszer a kedvenc, különleges-alapanyag boltocskámban megláttam a por alakú változatát. Nem nézett ki túl bizalomgerjesztően, de mivel én már tudtam, hogy ennek ellenére finom, hazavittem magammal.

A zacskón található használati utasítás alapján elkezdtem óvatosan langyos vizet adagolni hozzá; csúnya, szürke, gumiszerű masszává állt össze. Muszáj volt megkóstolnom…semmi íze nem volt, viszont állagra teljesen rágógumi - ebben még esetleg vannak további lehetőségek, de én akkor éppen ebédet szerettem volna készíteni.

A gömböcöt ezután forrásban lévő vízbe tettem és addig főztem, amíg fel nem jött a víz tetejére (nagyjából 10 perc). Ekkor szűrővel kiemeltem és amint egy picit hűlt, nagyjából másfél-két centis szeletekre vágtam fel. Újra főzni kezdtem a szeleteket további 10-15 percig, majd megint leszűrtem és hagytam kihűlni. Ezután tetszőleges alakúra (kockára vagy csíkokra vágjuk) és hús helyettesítésére használhatjuk.

Én a leggyakrabban készítek egy páclevet olajból, provanci fűszerkeverékből, zöldségkockából, szójaszószből, összezúzott fokhagymából sóval, borssal és langyos vízzel és ebben hagyom a szejtánt úszkálni a hűtőben pár napig (mondjuk úgy 2-3 nap múlva már nem szokott lenni semmi a pác alján - ezért nem is tudom pontosan megmondani, meddig áll el). Hidegen is nagyon finom, de ha még tovább szeretnénk variálni (és miért ne tennénk), az egyik legjobb dolog, amit készíthetünk belőle a brassói.

Hozzávalók:

- 50 dkg kockára vágott, bepácolt szejtán

- 70 dkg burgonya

- 1 fej fokhagyma

- 1 kis fej vöröshagyma

- olaj

- só, bors, pirospaprika

A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk és bő olajban kisütjük (aki diétásabb változatot szeretne, az sütőben pirítsa meg). Az olajból egy kis részt tegyünk félre, az apró kockára vágott vöröshagymát üvegesítsük meg benne, majd a tűzről félrehúzva szórjuk meg egy kevés pirospaprikával. Adjuk hozzá a szejtánt és kezdjük el nagy lángon pirítani, sózzuk-borsozzuk. Kicsit később adhatunk hozzá pár gerezd összenyomott fokhagymát is. Végül keverjük össze a sült krumplit a szejtánnal és nyomjunk hozzá még fokhagymát.

Barátnőmmel néha beülünk a Napoleon-ba, ami bár nem kifejezetten eszegetős hely, múltkor mégis megéheztünk…legnagyobb meglepetésemre nem sajtos szendvicset, hanem egy igazi különlegességet kaptam. Rögtön másnap megpróbáltam otthon is elkészíteni (az ízlelőbimbóim emlékezetére hagyatkozva), szerintem jól sikerült.

Hozzávalók:

- fél kiló sárgarépa

- 18-20 dkg füstölt sajt (Karaván vagy Oázis)

- 1 db füstölt ízesítésű tömlős sajt

- 3-4 gerezd fokhagyma

- 5 evőkanál veganéz

A sárgarépát és a füstölt sajtot lereszeljük kislukú reszelőn - ez a feladat nehezebbik része, viszont a jó hír, hogy innen már pár perc alatt készen is leszünk. A fokhagymát présen átnyomjuk, a tömlős sajtot és a veganézt is hozzátesszük és az egészet jól összekeverjük. Ugye gyors volt? Ha végképp nincs kedvünk sokat reszelni, készíthetjük készen kapható zacskós reszelt répával, bár akkor a hosszabb szálak nem lesz olyan jól kenhető állagú. Langyos tönköly-pirítósra kenve és paradicsommal, paprikával a legfinomabb.