Vegablog.net

Bár én nyár végén készítettem el, még most is lehet egészen picike, zsenge padlizsánokat kapni, úgyhogy ez senkit ne tartson vissza. Több receptet-variációt is áttanulmányoztam előtte, aztán végül az alábbi hozzávalók maradtak az én listámon. Én nem magozom ki a padlizsánt és a krémet turmixgépben valóban finomra pépesítem.

Hozzávalók:

- 5 db padlizsán

- 2 paprika

- 1 fej fokhagyma (én szeretem, ha sok van benne)

- 2 dl olívaolaj

- pirospaprika, só, bors

A padlizsánokat és a paprikákat megmosom és alufóliával bélelt tepsire helyezem, kicsit megszurkálom őket. Közepesen meleg sütőbe tolom, majd 15 percig sütöm. Ezután megfordítom (bár némelyik padlizsán keljfel-jancsiként viselkedett és mindig visszaállt az eredeti pózba, végül csak kitámasztottam őket egymással) és további 15-20 percig sütöm. Eléggé látványos, ha már készen van: a héja megbarnul és összeesik. Ezután vágjuk fel a hasukat és kaparjuk ki a belsejüket egy tálba. A paprikákról húzzuk le a héjukat és vegyük ki a csumájukat. Pakoljunk egy adag padlizsánt és paprikát a turmixgépbe, adjunk hozzá egy kevés olajat - annyit, hogy pépes massza legyen belőle. Ha már mindet pépesítettük, keverjük bele a sót, borsot, pirospaprikát és az összezúzott fokhagymát. Hűtőbe téve több napig eláll, bár ilyenkor ereszt egy kis levet, ezért többször keverjük át. Pirítóssal és friss zöldségekkel a legfinomabb.

Azt mondják, a padlizsánhoz nem szabad fémmel hozzáérni, ez nálam többször is megbukott, mivel nincs fakésem és a turmixgép aprítókése is fémből van - lehet, hogy egy kicsit bebarnult, de a pirospaprikától ez sem látszik, az íze pedig nem lett keserű.

(Szegény padlizsánkrém isteni finom, de nem túl fotogén; ezt sikerült további bénázással betetőznöm, még akkor próbálgattam a fényképezőgépemet - az alsó képért én kérek elnézést).

Megint elcsábultam a piacon, olyan gyönyörű narancssárga színű volt a tök, hogy muszáj volt hazahoznom egyet…aztán itthon hosszan nézegettük egymást, hogy mit is kezdjek vele. Számomra még mindig csoda, hogy a tökre mostanában már ételként tudok nézni Végül a leves változat mellett döntöttem, gondoltam majd csak valami ehetőt varázsolok belőle fűszerek segítségével.

Hozzávalók:

- kb 1 kiló sütőtök

- 2 kisebb sárgarépa (mert ennyit találtam a hűtőben “gazdátlanul”)

- 1/2 zöldségkocka (Alnatúra)

- 200 ml növényi tejszín (vagy ennek megfelelő tejföl)

- só, bors, tárkony

A tököt megpucoltam (elég nehéz levagdosni róla a vastag héját, persze lehet, hogy van ennek valami jobb technikája, de nem vágtam meg magam, végülis ez a lényeg), a magokat kikapartam, a maradékot kisebb kockákra vágtam. A megpucolt és felkockázott sárgarépákkal együtt feltettem a zöldségkockás vízben főzni. Ahogy megpuhult - érzésem szerint úgy 20 perc kellett neki -, botmixerrel pépesítettem. Így sem volt rossz az íze, de azért elég egyszerű lett volna csak úgy hagyni, gyönyörű színe is volt, amit sajnos a hozzáöntött tejszín kicsit megfakított. Sóztam, borsoztam és tárkonnyal ízesítettem. Tálaláskor reszelt sajttal és héj nélküli, pirított tökmaggal picit felturbóztam, hogy másnak is kedvet csináljak hozzá : ) Jelentem, elfogyott az utolsó kanálig!

Lehet, hogy a görögök harsányan tiltakoznának a megnevezés ellen, de én ezt a salátát így hívom. Mivel nem szeretem a fekete olajbogyót (a zöldet még csak-csak, főleg ha jalapeno-paprikával van megtöltve), nem is teszek bele. A feta pedig túl sós, jobban szeretem a mozarella ízét, mert nem nyomja el a zöldségeket. Néha szoktam bele tenni egy kis vékonyra vágott lilahagymát is, most éppen nem volt itthon.

Hozzávalók:

- paradicsom

- kígyóuborka

- mozarella

- olívaolaj

- bazsalikom, oregano

A zöldségeket és a sajtot kockákra vágom, megszórom a fűszerekkel, olívaolajjal meglocsolom. Hűtőbe teszem és néhányszor óvatosan átforgatom; másnap a legfinomabb, amikor már összeértek az ízek.

Mostanában új fejlécen is gondolkodom- a megvalósításra majd kedves páromat kell rávenni-, több ötletem is van, mindenesetre rengeteg fotót csináltam mostanában, kedvenceim közé tartoznak az alábbiak.

Gyönyörű gombát árultak a piacon, vettem is belőle gyorsan fél kilót. Zöldségem még volt otthon és egy kevés előző napról maradt főtt durumtésztám is, úgyhogy egy levesbe kombináltam mindezt össze.

Hozzávalók:

- 1/2 kiló gomba

- 1 nagyobb sárgarépa

- 1 fehérrépa

- 1 kis fej vöröshagyma

- 2 evőkanál olaj

- só, bors, pirospaprika, petrezselyemzöld

- 1 kis pohár tejfel

(főtt tészta)

A gombát és a répákat megpucoljuk, a gombát félbe és félcentis csíkokra vágjuk, a répákat felkarikázzuk. Az olajon elkezdjük őket pirítani, amikor a gomba már elfőtte a levét, megszórjuk egy kis pirospaprikával és vízzel felöntjük. Sózzuk-borsozzuk és nagyjából 20 percig főzzük (én nem szeretem szétfőzni, hanem ha egy kicsit még szinte ropognak a zöldségek). Hozzáadjuk a főtt tésztát és megszórjuk petrezselyemlevéllel. Félrehúzzuk a lángról és a tejfölt is belekeverjük (hogy ne kapja össze a forró leves, egy külön tálba szoktam kiönteni a tejfelt és először egy kis adag levessel kikeverem, majd egyre többet adok hozzá, és amikor már langyos, akkor szoktam visszaönteni az egészet a leveshez).

Új “sorozat” indul itt a vegablogon, étlapokon található bakik lesznek terítéken. Sokáig csak egy darabbal büszkélkedhettem, de nemrég bővült a gyűjtemény, tehát nem egyedi esetről van szó. Nagyon gyakran nem járunk el itthonról, de már látom magam, amint a jövőben vadul lapozgatok kifejezetten azzal a szándékkal, hogy találjak valami elírást…Az is felmerült bennem, hogy talán nem szép dolog ebből viccet csinálni, de mi igen jól szórakoztunk; továbbá tekintve, hogy elég igényes helyekről van szó, erre igazán odafigyelhetnének, mivel így picit megrendül az embernek a profizmusukba vetett hite. További bonyodalmak elkerülése végett természetesen nem fogom az éttermeket megnevezni.

Sajnos ez még telefonnal készült, ezért nem a legjobb a minősége és a bordó betűk is elég nehezen olvashatók, de talán így is látszik: a “Jó étvágyat” angolul “Enjoy your mail”-nek tüntették fel (végülis, ha van wifi

A másik kép ugyaninnen származik, picit kozmetikázni is kellett, mert a somlói specialitás utalt a hely nevére. Itt szintén a felső csíkot kell nézni (úgy látszik, ide dugták a vicceket), ahol némi betűtorlódással az “étvágyat” és a “kívánunk” szavak sajátságos rövidítéseivel találkozhatunk. Végülis a nyelvújítók is szerették a kávéházakat

Mivel az éjszakák már meglehetősen hidegek, gondoltam itt az ideje valami “emberesebb” ételt készíteni. A töltött káposzta leginkább a karácsonyi időszakkal kapcsolódott eddig össze, de idén ez másképp lesz. Elég időigényes elkészíteni, viszont ha egyszer rászánjuk magunkat, akkor később jó dolgunk lesz: mivel ebből az ételből nem lehet kis mennyiséget csinálni, pár nap után mindig jut egy-két adag a fagyasztóba is, csak hogy előre lefedjem az évvégi munkahelyi hajsza időszakának egy részét is, amikor feltehetően megint nem lesz túl sok időm főzőcskézni.

Én szeretem a savanyú káposztát - tudom, hogy a testkontrollal nem fér össze, de hát who cares -, ezért abból készítem, ha nyersen nagyon savanyú, akkor vízben kiáztatom. Egyébként nyers fejeskáposztából is elkészíthető, ha a leveleket a könnyebb kezelhetőség miatt előbb leforrázzuk (sőt, olyat is hallottam, hogy csak a levelek savanyítottak, az aprója reszelt friss káposzta).

Hozzávalók:

Töltelékhez:

- 15 dkg rizs (10 percig előfőzve)

- 15 dkg árpa (10 percig előfőzve - nyugodtan lehet a rizzsel együtt)

- 2 rúd gabonakolbász (közérti - a füstölt íz miatt)

- 15 dkg szójagranulátum

- 20 dkg szejtán por alakban

- 4-5 gerezd fokhagyma (áttörve)

- 1 nagyobb fej vöröshagyma apróra kockázva

- 4 teáskanál (tk) só

- 3 tk bors

- 4 tk pirospaprika

- 3 tk őrölt kömény

- 3 tk őrölt babérlevél

És még:

- 1 1/2 kiló savanyú káposzta

- 1 nagyobb fej savanyított káposzta (1 kiló felett)

- 3 dl olaj

- 10 egész babérlevél

- pirospaprika

Opcionálisan:

- házi kolbász szejtánból

- szejtánszeletek

A töltelék hozzávalóit jó alaposan összekeverjük, én kézzel is át szoktam gyúrni, hogy a kolbász is szétmorzsolódjon. Melegítsünk vizet (nagyjából 3-4 dl) és óvatosan öntsük a masszához, miközben keverjük folyamatosan. Akkor jó, ha már nincs benne száraz por (szejtán), de viszonylag sűrű, jól formázható a massza. (Nekem most pont úgy sikerült, hogy éppen annyi volt a töltelék, amennyi kellett a levelekhez, de ha marad, akkor gombócok formájában is beletehetjük vagy magában is lefagyaszthatjuk).

Egy jó nagy fazék aljára öntöm az olaj felét, majd az aprókáposzta harmadát elosztom rajta és kicsit megszórom pirospaprikával. Elkezdem megtölteni a leveleket a töltelékkel; a vastag szárukat v alakban kivágom és a külső, nagyobb leveleket kettévágom, mert nem szeretem az öklömnyi töltelékeket. Ezután egy adag masszát ráhelyezek az egyik végére, kicsit ráhajtom, a két szélét aláhajtom és feltekerem. Szép szorosan feltöltök velük egy sort - nem kell félni, nem esnek szét, egymást is megtartják és készre főzve a töltelék is megszilárdul. Ha megvan egy teljes sor, akkor az aprókáposzta második harmadát is rátesszük. Rászórjuk az egész babérleveleket és megint picit megszórjuk pirospaprikával. Ide lehet egy réteget szejtánszeletekből és/vagy házi szejtánkolbászból is tenni, csak hogy ne legyen olyan fakó az összhang

Követekezik a másik sor töltelék, lassan elérkezünk a kisebb levelekhez, ezeket már vagy ne vágjuk ketté, vagy csinálhatunk picike kis töltelékeket is (nem tudom pontosan, mekkora a fazekam, de nekem ebből a mennyiségből pont két réteg töltelék jön ki és a fazék is teljesen teli lesz - szerencsére főzés közben kicsit összeesik). A fedőréteg a maradék aprókáposzta, megint kis pirospaprikával megszórva, majd ráöntjük a maradék olajat és 2-3 dl vizet.

Kis lángon, lefedve főzzük, akár órákon át - mivel egyik hozzávaló sem igényel túl hosszú főzési időt, tulajdonképpen egy óra is elég, de ha ráérünk és tovább főzzük, attól csak jobban összeérnek az ízek. Én a bűnözés tetőfokaként tejföllel és kenyérrel szoktam enni…: )

Talán már említettem, hogy nagy levesrajongó vagyok; az alábbi recept csak nemrégen született meg a fejemben, de már kétszer is asztalra került az utóbbi hetekben. Nagyon érdekes összhatást ad a krémes leves és benne a kissé ropogós zöld cukkinihéj - én szívem szerint most folyamatosan ezt ennék : )

Hozzávalók:

- 5-6 kisebb salátacukkini (ez a nagyon pici, zsenge), vagy 2-3 nagyobb

- 1 zöldségkocka (alnatúra)

- 1 nagyobb doboz tejszín (hagyományos vagy növényi)

- 4 gerezd fokhagyma

- só, bors

A cukkinik mindkét végét levágom és zöld héját zöldségpucolóval szép csíkokban leszedem és félreteszem. A cukkinit félcentis szeletekre karikázom, majd még kisebbre aprítom. Egy liter vízben felteszem főni, ha forr, hozzáteszem a leveskockát. Körülbelül 10-15 perc múlva félrehúzom a tűzről és botmixerrel pépesítem. Hozzáöntöm a tejszínt és az áttört fokhagymát. Sózom, borsozom és a zöld héját is beleteszem, egyet még forralok rajta és készen is van. Szerintem nem szükséges külön semmivel sűríteni, frissen kissé híg, de másnapra magától besűrűsödik.

Katáé a dicsőség, az eredeti receptet lásd itt; tegnap olvastam el, de máris muszáj volt kipróbálnom. A bolti gabonakolbászokkal ugyanis több problémám is van; az ízük még egész jó, de az állaguk miatt maximum töltelékekbe vagy paprikás krumpliba, levesekbe szoktam belemorzsolni, enyhe füstölt ízük miatt vagy sűrítési célzattal. Az árukról pedig ne is beszéljünk; persze ehhez lassan hozzászokhatunk, hogy a vega és bio alapanyagok árai az aranyéval versenyeznek néha.

Mivel 5 dkg tofut nem tudtam felhajtani, rögtön kétszeres mennyiséggel dolgoztam, biztos voltam benne, hogy megéri kipróbálni. Nagyon fellelkesített, hogy már nyersen is valóban kolbászszerű íze volt és az állaga is tetszett. Én annyit módosítottam rajta, hogy a köménymagot kötelező jelleggel használtam, az egész és egy kis darált változatot is; valamint tettem bele vöröshagymakrémet és egy kicsivel több fokhagymát. Készítettem vékony, közepesen vastag és egy nagyjából 8 centis átmérőjűt is (ezt kicsit tovább sütöttem) - ez utóbbi lesz a vastagkolbász Hagytam őket kihűlni és tényleg csodásan szeletelhető, nem esik szét!
Legközelebb csípős pirospaprikát fogok használni (most nem volt itthon), mivel még nem vega koromban rajongtam a pokol szalámiért

Megint nagyon zsúfolt napjaim voltak mostanában, nem álltam a szabadidő és így sajnos a konyhaművészet csúcsán sem, a sajtos-tejfölös-túrós tésztát meg talán mégsem tenném ide fel, feltételezem nem mondanék vele semmi újat Másrészt kaptunk rengeteg melegétel-utalványt, úgyhogy sokszor kényelmesebb volt rendelni. Étteremben is jártunk kétszer, én lelkendeztem (főként a Da Lello-ban - a fokhagymaleves, minestrone, négysajtos gnocci isteni náluk!), férjem viszont közölte, hogy neki ezek már nem olyan nagy élmények, mert én sokkal finomabbakat szoktam főzni. Jólesett, hogy ezt mondja, viszont az is szuper volt, hogy elém tették az ételt (és utána el is mosogattak) - számomra általában nincs megnyugtatóbb dolog, mint ha kedvemre matathatok és kísérletezgethetek a konyhában, de néha kell ennyi luxus.

A megterhelésre és stresszre a szervezetem először egy megfázás-szerű betegséggel jelzett, aztán - mivel látta, hogy ez nem használt - bekeményített, úgyhogy most itthon betegeskedem éppen. Sajnos fülgyulladásom van, ami erős szédüléssel járt az első napokban és a monitor-bámulástól csak fokozódott, ezért nem sűrűn jártam számítógép közelében, pedig sok bepótolnivalóm van. Mindenesetre a függőségemet jól mutatja, hogy az ágyban is mindenféle recepteken járt az eszem és le is jegyzeteltem ezeket a telefonomba.

Tegnap reggel lesétáltam végre a piacra és azt sem tudtam, mi mindent vegyek meg; ennek általában csak a teherbírásom szab határt. Mindenesetre szeretem ezt a fázist, amikor bármerre nézek, mindenről eszembe jut valami finomság; így szoktak születni az új receptek is. Most pedig próbálom összeszedni és a fényképek alapján rekonstruálni az utóbbi hetek konyhás megmozdulásait, mert azért mindezek ellenére volt néhány.