Vegablog.net

(háttérben a vasalódeszka, mikro és mosógép )

(ünnepi teríték)

(romantikus-gyertyafényes, vakuval)

(angyalkák, szarvasok és egyebek)

(last-minute desszert)

Na igen, a főétel; abban biztos voltam, hogy szejtánból fog készülni, a töltött-göngyölt dolgok pedig mindig hálásak, mutatósak és később hidegen vagy feltétként is felhasználható a maradék. Ez volt egyébként a menünek az a része, amit már december elején eldöntöttem, csak a “mivel töltsem meg?”-kérdésben voltam bizonytalan. És még menet közben is felléptek bizonyos nehézségek - őszintén be kell vallanom, hogy régen bénáztam már ennyit egy étellel, de végül én győztem

Hozzávalók:

Szejtántekercs:

- 8 lapos konyhakész szejtánszelet

- 6 szelet füstölt sajt

- 9 szem aszalt szilva

- 10 dkg fetasajt

- 10 dkg leveles spenót (fagyasztott is jó)

- 6 szelet trappista sajt

- 15 szál zöldbab (konzerv)

- 4 evőkanál olívaolaj

Párolt káposzta:

- 1 kis fej (75 dkg-1 kg) lilakáposzta

- 1 kis fej (75 dkg-1 kg) fehérkáposzta

- 2 kis fej vöröshagyma

- 4 evőkanál olivaolaj

- só, kömény, barna cukor, ecet

Zöldséges burgonyalepény:

- 60 dkg burgonya

- 15 dkg vaj

- 3 dl tej

- só, bors

- 2 db tojás

- vegyes zöldségek apróra vágva (pl: kaliforniai paprika, gomba, póréhagyma, petrezselyemzöld)

- 15 dkg reszelt sajt

Először is magával a szejtánnal szenvedtem meg; mert ugye hogyan lesz lapos? Végülis én Katától eltérő technikát választottam: azon igyekeztem, hogy lehetőleg minél laposabban legyenek már a nagy gombócaim is (ehhez széles, nem túl magas tálat használtam). Majd amikor ezek megfőttek, egy széles pengéjű, nagy késsel az asztallappal párhuzamosan vékony szeletekre vágtam őket (8 lapot kaptam, néhol kicsit vastagabb lett és volt, ahol kilukadt, de ezeket le lehet fedni a későbbiek során ).

Háromféle tölteléket készítettem: három lapra füstölt sajt szeleteket és aszalt szilvát helyeztem, kettőre fetasajtot és spenótleveleket, a maradék háromra pedig trappista sajtot és zöldbabot. Feltekertem…és itt kezdődtek a bajok. Én a hús rögzítéséhez régebben fa fogvájót használtam, ami kiválóan megfelelt a célnak - namost ezt a szejtán úgy rúgta ki magából, mint a fene…amikor már csuklóig fetás-spenótos voltam, fogtam egy zöld cérnát (ami csúnya, de legalább jól elüt az étel színétől, így sütés után könnyebben eltávolítható) és azzal dühödten összetekertem-csomóztam a tekercseket (túszokat lásd fent). Tepsibe tettem őket, meglocsoltam egy kis olajjal és félidőben megfogatva pirosra sütöttem. Amikor kissé kihűltek, levagdostam a cérnát róluk. Szépen szeletelni langyosan-hidegen lehet.

Köretként párolt káposztát készítettem, ehhez apróra vágtam a két kis fej vöröshagymát, durva lukú reszelőn lereszeltem mindkét káposztát, kicsiz besóztam és hagytam állni. A hagymát kevés olajon megüvegesítettem, majd a kicsavart káposztát hozzáadtam. Köménnyel megszórtam, pici vizet öntöttem alája és néha megkevergetve puhára pároltam. Ezután cukorral és kis ecettel ízesítettem.

További minimál-köretként felmelegítettem egy spárgakonzervet, két részre osztottam és újhagyma szárával/metélőhagymával összekötöztem.

A burgonyát meghámoztam, kockára vágtam és megfőztem. Krumplinyomón áttörtem, hozzáadtam a vajat és a tejet, sóztam-borsoztam (egy keményebb állagú burgonyapürét készítettem). Belekevertem 2 tojást is. Egy yenai tálat sütőpapírral kibéleltem, beleöntöttem a pürét, a tetejére szórtam a zöldségeket és a sajtot, majd sütőben pirulásig sütöttem.

(újabb gyors-kép, az evés előtti másodpercekből, de nem photo-shoppolom, ez van)

Karácsonykor kell valami gesztenyés, ugyanakkor egy nem túl nehéz levest szerettem volna tálalni, ezért az előbbit összekombináltam a zöldségekkel. Egyszerűen és gyorsan elkészíthető, és aki szereti a gesztenye édeskés ízét, annak biztosan ízleni fog - férjem nem eszi meg a “natúr” zöldséglevest, ezzel a variáció viszont nagy sikert aratott nála is.

Hozzávalók:

- 2 sárgarépa

- 1 fehérrépa

- 1 pici zeller

- 1 kisebb szál póréhagyma

- 20 dkg brokkoli

- 15 dkg gomba

- 1 kis konzerv kukorica

- 30 dkg egész gesztenye (én fagyasztottat használtam)

- 2 alnatura zöldségleves kocka

- só, bors

A répákat gyufaszál alakúra vágtam, a zellert pici kockákra, a pórét felkarikáztam, a brokkolit kis rózsákra szedtem. A gombát megpucoltam, felszeleteltem. Mindezeket a zöldségkockákkal és annyi vízzel, hogy ellepje, feltettem közepes lángon főni. 10 perc után hozzáadtam a fagyasztott gesztenyéket is és még 15-20 percig főztem. A konzervkukoricát csak a végén adtam hozzá és pótoltam a szerintem hiányzó sót és borsot. Ne főzzük sokáig, inkább kicsit legyenek haraphatóbbak a zöldségek, mert szétfőve sem nem szép, sem nem olyan finom.

Teljes kiőrlésű kenyérből csillag alakú sütiformával kiszúrt pirítóssal tálaltam.

(a képek vacsora közben készültek; nagyon éhesek voltunk és az ünnepi hangulatnak sem kedvezett a sok kattingatás, szóval ennyit sikerült )

Akkor ezennel elkezdem bepótolni az ünnepi receptek közzétételét; haladjunk sorban vagyis kezdjük az előétellel. Először megvettem a tésztát a drogériában, “majd jó lesz valamire”-alapon, csak mert megtetszett, és amikor a menün törtem a fejem, akkor jutott eszembe, hogy előételnek éppen megfelelne. Nem bonyolítottam túl, ugyanis inkább a főétellel kívántam több időt tölteni, de így is finom lett (és nagyon laktató, úgyhogy valóban csak pár kanálnyit szabad belőle enni, ha még mást is szeretnénk utána megkóstolni).

Hozzávalók:

- 25 dkg háromszínű, karácsonyi tészta (Alnatúra)

- 25 dkg fetasajt

- 1 csomag szójavirsli

- 1 kis doboz tejfel vagy növényi tejszín

- 1 csomag újhagyma zöldje

- bors, petrezselyem

A háromszínű tésztát olajos vízben puhára (de nem szét!) főztem, majd leszűrtem. A fetasajtot krumplinyomón átnyomtam és összekevertem a tejföllel, az apróra vágott hagymával és a fűszerekkel. A szójavirsliket hosszában félbevágtam (kivéve pár karikát, amit a díszítéshez egyben hagytam) és vékonyra szeleteltem.

A tésztából kiválogattam és félretettem néhány fenyőfát, télapót és hulló csillagot, a többit összekevertem a fetával és a virslikkel. A tetejét virslikarikákkal és a tésztákkal díszítettem és hűtőben összeérleltem.

Bajban vagyok a karácsonyi menüvel: nagyjából tudom, mit fogok készíteni (a főétel egyik része még kissé ködös, de majd kialakul) - viszont két okból sem írom ide:

1. Legfőképpen a férjemnek szeretnék meglepetést szerezni, és bár eléggé elfoglalt mostanában, azért néha ide-idekukkant, szóval nem rontom el a meglepetést.

2. Egy részük soha nem próbált-kísérletezős, ezért nem szívesen tenném fel őket addig, amíg el nem készítettem. Ugyanis ki tudja előre, mi lesz belőlük?! Na meg nyilvánvalóan fényképet sem tudok addig prezentálni…majd ünnep után megosztom, ha sikerült.

3 . Szóval be kell érnetek néhány süti recepttel, igyekszem nagyon, bár megint betemetett a munka és egyéb sürgős tennivalók; mindig bízom benne, hogy ünnepek előtt sikerül egy pár lazítós, ráhangolódós napot eltöltenem, de a gyakorlat erre sajnos még minden évben rácáfolt.

4. Viszont a Mikulás idén nagyon bőkezű volt (gondolom a késését akarta így jóvátenni ), úgyhogy hamarosan leírom kalandjaimat új “családtagjainkkal”, a gyümölcs-centrifugával és a kenyérsütő géppel.

Nem vega barátnőm szerint “isteni”…bár semmi különöset nem tettem, csupán az általam régóta használt gulyásreceptben a húst szejtánra cseréltem.
Hozzávalók:

- 5 szelet szejtán kockára vágva

- 1 1/2 kiló burgonya (megpucolva, kockára vágva)

- 2 nagyobb szál sárgarépa

- 3 nagy fej vöröshagyma, apróra kockázva

- 1 szál fehérrépa

- 5 evőkanál olívaolaj

- 2 evőkanál pirospaprika

- 2 evőkanál zakuszka (vagy friss 1-1 paradicsom-paprika csíkokra vágva)

- só, bors, kömény

Az olajban megdinsztelem a kockára vágott hagymát, majd félrehúzom a tűzről. Beleteszem a pirospaprikát, majd a megtisztított, karikára vágott répákat, a zakuszkát és a szejtánt, és tovább pirítom (gyakran kevergessük, ha nagyon ég, egy pici vizet tehetünk alá). Körülbelül 10 perc múlva hozzáadhatjuk a burgonyát és öntsük fel annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Adjuk hozzá a sót, borsot és köményt ízlés szerint. Kis lángon főzzük, amíg a burgonya meg nem puhul vagy akár egy kicsit tovább is. Tehetünk bele házi csipetkét is, bár így is elég laktató. Én erőspaprikával tálalom.

A játék lényege (Childhood Memories)

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a “díjat” kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Diától kaptam a kedves felhívást - őszintén szólva bajban vagyok, ugyanis fantasztikus, álomszerű gyerekkorom volt, ezért ahogy elkezdtem emlékek után kutatni, millió jutott eszembe…

1. Nem ez a legkorábbi emlékem, mindenesetre maradandó volt: amikor úgy három éves lehettem, elmentünk anyukámmal és a velem nagyjából egykorú unokatestvéreimmel sétálni a közeli mezőre. Hirtelen egy kígyó (na jó, lehet, hogy csak sikló volt, de ez nem az a szituáció, amikor bárki is ezt nézegetné) ágaskodott fel velünk szemben a klasszikus támadóállásban; volt nagy sikongatás és rohanás Érdekes módon ennek ellenére azóta sem félek a kígyóktól, a sokkal ártalmatlanabb bogarak-rovarok nagy többségétől viszont undorodva rettegek.

Sőt, a kígyóhoz kapcsolódik egy másik családi legenda; erre én nem emlékszem, mert karonülő voltam (szó szerint), de sokszor elmesélték, hogy a veszprémi állatkertben a gondozó kihozta a karján az óriáskígyót és én voltam az első, aki simogatni kezdtem.

2. Gyerekkoromban betegesen rettegtem attól, hogy a szüleim otthagynak valahol és közben bajuk történik (konkrétan meghalnak). Ez a “valahol” nem ám csak idegen helyeket jelentett (képes voltam a közértben is “elveszni” két polcsor között), de a nagyszülők-dédszülők gondjaira sem lehetett rábízni; ha szegény szüleim mégis megpróbálták, abból hatalmas patália lett. Dédimnél egyszer lázasra (és rekedtre) bömböltem magam, orvost kellett hívni hozzám éjszaka; mindenesetre a célomat elértem, tizenéves koromig nem kellett sehol ott aludnom nékülük, ha nem akartam (utána meg már ők nem nagyon engedtek, ki érti ezt?! ;)). Egyébként visszagondolva sem tudom, mi lehetett ennek az oka; egyébként kiegyensúlyozott, bár kissé érzékeny gyerek voltam, akit nagyon szerettek. Sajnos Anyukámat valóban nagyon fiatalon vesztettem el, de nem gondolnám, hogy akkoriban előre láttam a jövőt…

3. Keresztanyámat Palikának hívtam - ez egy félreértésből adódott, a férje jóval fiatalabb volt nála és őt becézték így a családban. Én viszont ezt a nevet az ő megjelenésével kötöttem össze (persze együtt jöttek, de nekem ő tűnt “Palikásabbnak”), aztán egy idő után már az egész család így hívta.

Egyébként nem nagyon kedveltem őt, túl erőszakosnak és harsánynak éreztem, nagyon különbözött Anyukámtól, akinek a húga volt (már ő sem él). Amikor egy mozgó tejfogamat megmutattam neki - szigorúan kikötve, hogy csak nézheti -, hosszú körmeivel megfogta és kirántotta - onnantól már féltem is tőle és nem bíztam benne.

4. Egészen tinikoromig iszonyatosan vékony voltam, bár annyit ettem mint Apukám, persze rengeteget mozogtam is akkoriban. Ha vendégségbe mentünk valahová, hatalmas étvágyam és a hozzá társuló gilisztaság miatt néha ferde szemmel néztek a szüleimre és meggyanúsították őket, hogy biztosan nem adnak nekem eleget enni

5. Kilenc éves koromban kaptam egy kutyát; állatbolond voltam már akkor is, de sajátom papagájon kívül addig nem volt. Ennek a kis pulikeveréknek viszont senki sem tudott ellenállni. Együtt nőttünk fel, rengeteget játszottam-foglalkoztam vele, a lakásban velünk élt; soha olyan értelmes kutyát, mint a puli! Szinte mindent értett és volt benne méltóság; soha nem ugrott fel a bútorokra-asztalra még akkor sem, ha a kedvenc étele volt ott felügyelet nélkül és képes volt megsértődni. Utazás közben mellettem ült az autó hátsó ülésén és tényleg ő volt nekem a testvérem. 14 évet élt, a mai napig nagyon hiányzik; azt hiszem, ő volt A Kutya az életemben. Azóta volt/van sok másik is, de őt nem pótolhatja egyik sem.

(hm, ahhoz képest, hogy vidámakat szerettem volna írni :()

6. Apai nagypapám volt a kedvencem nagyszüleim közül; hihetetlen türelme volt hozzám. Kisebb koromban fáradhatatlanul hintáztatott és közben kuplékat énekelt (Egy kis kiváncsi kacsa és hasonlók); amikor nagyobb lettem, sakkoztunk, malmoztunk, ország-város-híres embert játszottunk és ő mérhetetlenül büszke volt kitűnő tanuló unokájára. Minden 5-ös osztályzat után járt nekem egy Melba kocka és húsz forint. Sokszor beszélt velem egészen komolyan, nem is nagyon értettem akkor, de máig emlékszem és sokszor belegondolok, igaza volt - talán sejtette, hogy amikor ezek a témák igazán aktuálisak lesznek, akkor ő már nem lesz itt, hogy elmondhassa nekem…

7. Bár nagyon sok játékom volt (Lego, Barbie, Póni), a kedvencem mégis egy maradék anyagokból összevarrt bohócfigura volt - vele aludtam és még ma is megvan. Ő a híres Boji, akinek kezdetben lobogott jujvörös haja, majd szép lassan mindene elkezdett kopni, az orra például olyan mértékben, hogy pótorr felhelyezése vált szükségessé. A szája is lefoszlott, ezért plasztikai műtét során újat kapott. A két kezén a “bőr” elvékonyodott; évekig csak úgy tudtam elaludni, ha mutatóujjam külső részével a kezét simogattam (ez volt a pöngölés). Végül mire sikerült leszoknom, a mutatóujjam kissé elgörbült…

Nem írok többet, bár egyik emlékről eszembe jut tíz másik - csak az idő (hiánya) szab gátat a visszaemlékezéseimnek. Nem tudom, ki vett részt a játékban és ki nem, úgyhogy nem adom tovább; de akinek kedve van, az veheti úgy, hogy én kértem meg rá

Imádom a rágcsálnivalókat, a legtöbbjüket mégis igyekszem elkerülni, nem csak azért, mert hízlalnak, hanem mert egészségesnek távolról sem mondhatóak. Nemrég viszont rábukkantam két olyan finomságra is, amelyek sokkal kevésbé minősülnek tiltottnak - ráadásul nagyon finomak is. A gyártó oldalán még recepteket is találunk.

1. Az első kinézetre sajtos tallérra emlékeztet, de ha megnézzük belülről is, akkor máris örülhetünk, mert:

Összetevők: rozsliszt, teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, pálmavaj, tejpor, só, szezámmag, lencsíra őrlemény, köménymag.

Azt hiszem, ezzel többet használunk magunknak, mint ártunk, ráadásul a gyanútlan vendégek is fintorgás nélkül elropogtatják, mivel valóban nagyon finomak. Többféle ízben kaphatóak, én köményeset (az összetevőket erről írtam le), lenmagosat és szezámmagosat vettem. Nem utolsósorban az áruk is barátságos - a képen láthatóakat egy éjjel-nappaliban vettem, gondolom máshol (de hol?) még kevesebbe kerülnek.

2. A második számú versenyző Alnatura termék és mint ilyet a DM-ben találtam: becsületes neve bio tönkölybúzás szezámmagos kréker.

Ezt már nem lehet olyan könnyen eladni “rendes” rágcsaként, kinézetre szezámmaggal szórt lapos, barna téglalapok. Szintén nagyon finom, de én például nem tudok belőle egyszerre sokat megenni (ami végülis nem baj ), mert nagyon eltelíti a gyomromat.

Összetevők: teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, szezámmag, szójaszósz, tamari (víz, szójabab, tengeri só), rizsliszt, tengeri só