Idézetek
“…megeteti őket, egy lábos csirkecombbal és -mellel. Szegény földarabolt jószágok sercegnek a tűzön. Nyúl elgondolkodik, vajon hány állat halt meg, hogy őt életben tartsa, s hány fog még meghalni. Egy egész baromfiudvar, egy egész gazdaságnyi dobogó szív, látó szem, futó láb, hiába rikoltoztak, mindent belétömték, akár egy fekete zsákba.”
(John Updike: Nyúlketrec)
“- Én vallásos nevelésben részesültem. Megtartom a böjtnapokat. Tudom, hogy melyik nap mit szabad enni… Vajon böjtölt már maga életében?
- A kedvéért akár egy hétig sem eszek.
- A húsok gonosz ösztönűek, legjobb kertiveteményekkel táplálkozni, különösen abban az időben, mikor a tavasz a földre száll. Sok spenótot kell enni, uram. Tudna maga délben és este is spenótot enni?
- Már ma megkezdem a spenótkúrát.
- Hát akkor majd beszélhetünk tovább, ha a szeme nem dudorodik majd véresen a húsoktól és a nehéz ételektől… Ha az arcáról és a homlokáról elsimulnak azok a gyanús foltok, amelyeket a mértéktelen evés, ivás szokott előidézni… Ha majd múladozni kezdenek a rezek az orráról és annak környékéről, amely rezeket a fűszerezett ételek és a nagy kortyokban nyelt italok idéznek elő. Ha majd a fogai között nem lesznek húsmaradványok, amelyek mérgesebbek azoknál a húsoknál, amelyeket a vadőrök a rókák pusztítására szoktak használni. Ha majd garatján nem jönnek fel a borsos, fokhagymás, paprikás uborkasaláták ízei, és a leheletén nem érzik meg valamely kövér hentesasszony szaga, aki vaskos kézzel tömködi a disznósajtot.
- Tehát milyen legyen a leheletem? - kérdezte fanyarul Szindbád.
- Mint a fűevő tavaszi bárányé… Forrásvízízű, mint azoké a halaké, amelyek gyors patakokban növekednek. Mint a rigóé, amely csak gyümölccsel és bogyókkal táplálkozik… Majd ha nem lesz olyan érdes a hangja, mint a húsevő szarkáé, a mindenben turkáló varjúé és a döghúst kedvelő keselyűé. Akkor jöjjön megint erre a helyre, uram, akkor is olyan tiszta homlokkal, mint a húsvéti reggel.
(Krúdy Gyula: Szindbád, forrás: http://mek.oszk.hu)
