Hozzávalók:

- 25 dkg rizs

- 1 spenótkonzerv

- 1 csomag tofu

- füstölt sajt

A spenótkonzervről leöntjük a levet, hozzákeverjük a főtt rizshez, összekeverjük a felkockázott tofuval és füstölt sajttal (ha gyorsak vagyunk, a meleg rizs kicsit meg is olvasztja). Én magamnak fűszerezni is szoktam, legalább egy kis fekete borssal.

Eredetileg mind töltött kelkáposzta lett volna, azonban a képeken is jól látszik, hogy többféle alakú csomagok vannak (ráadásul két) edényben. Ennek az az egyszerű oka van, hogy olyan kelkáposztát vettem, aminek a levelei párosával egymás alá voltak nőve (vagy hogy mondjam), de a lényeg, hogy szétszakadtak, és alig pár olyat tudtam egyben leszedni, amik töltésre alkalmasak voltak. Ezért a belső, kisebb levelekbe - amelyek alakra úgyis kehelyszerűek - csak belekanalaztam a töltelékből, aztán egymást szépen megtámasztották. Mikor ezek is elfogytak, a maradék leveleket egy másik tál aljára tettem és rá a megmaradt tölteléket - ez az oka a változatosságnak, egyébként ízre mindhárom ugyanolyan volt.

Hozzávalók:

- 1 kg kelkáposzta

- 30 dkg sárgarépa-borsó-kukorica keverék (konzerv)

- 15 dkg gomba

- 25 dkg előfőzött rizs

- 2 kis fej lilahagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 nagy paradicsom

- 1 cs füstölt tofu

- 2 tojás

- 15 dkg trappista sajt

- tejfel

- olaj

A kelkáposzta külső leveleit leszedtem, torzsáját kivágtam, leveleire szedtem (már amennyire tudtam ugye). Elkészítettem a tölteléket: a zöldségkeverékről és a gombáról leöntöttem a levet, összekevertem a rizzsel, az apróra vágott lilahagymával és fokhagymával, a felkockázott paradicsommal és tofuval. Hozzáadtam két tojást és a finomra reszelt sajtot, megborsoztam (a sajt miatt külön sózni nem kell).
Megtöltöttem a kelkáposztaleveleket, majd minden csomag tetejére mázoltam egy kis tejfölt, öntöttem alá 3 evőkanál olajat és 2 dl vizet, alufóliával lefedtem és közepes lángon egy órát sütöttem. Köret nélkül ettük (lehet, hogy azért nem tartott sokáig?!), én egy kis extra tejföllel, de rizs vagy főtt krumpli is passzol hozzá.

(egyébként az ilyesmi - mivel itthon szinte sosem sütünk semmit olajban - nem jön rosszul, ha az ember néha bűnözni szeretne)

(a meleg Shendwich-et már csak itthon vettem észre, amikor feltöltöttem a képet)

Hozzávalók (6 db “alsócombhoz”):

- 20 dkg szejtánpor

- 3 dl zöldségleves (1 alnatura kocka+víz)

- 1/2 teáskanál hagymapor

- 1/2 teáskanál fokhagymapor

- 1 teáskanál pirospaprika

- 2 evőkanál olaj

- 1 dl víz (nem feltétlenül)

- só, bors

Panírozáshoz:

- teljes kiőrlésű tönkölyliszt

- 1 nagyobb tojás

- élesztőmentes zsemlemorzsa (nekem kivételesen volt itthon)

A zöldségkockát 1 1/5 dl forró vízben elkevertem (szétnyomogattam), majd hozzáöntöttem még 1 1/2 dl hideg vizet - ezt azért kell ennyire bonyolítani, mert a szejtánport meleg vízzel lehet jó állagúra összedolgozni; a forró víztől (mert egyszer figyelmetlenségből azzal készítettem) szétmálló lesz. A szejtánport összekevertem a fűszerekkel és porokkal, majd hozzáadtam a zöldséglevest és az olajat. Kellett hozzá még egy kis víz, mert nem találtam elég formázhatónak az állagát. Jól összegyúrtam, aztán hagytam pihenni 10 percig, majd hatfelé szedtem és alsócomb formájúra gyurmáztam. Lisztbe, tojásba majd zsemlemorzsába forgattam és beleszúrtam a nyársat, majd alufóliával bélelt tepsiben, félidőben megforgatva, közepes lángon fél órát sütöttem. Próbaképpen hármat bekentem csípős ketchuppal, de a simák is finomak lettek. Sajtos-snidlinges krumplipürével és pepperonival ettük.

Másrészt még olyan buta kérdésem van, hogy mit szokás ilyenkor venni a másiknak? Mármint én mit adjak a férjemnek? Valami olyan rítuson gondolkodom, amiből lehetne minden évben majd plusz egyet De mi lehetne az?

(Apukám barátnőjének az ötletét, hogy minden évben együnk eggyel több gombóc fagyit, kizártam a versenyből).

“Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: “Ha blogolsz, hiszel a “proximitásban” a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!”

Katától  kaptam és különösen örülök neki; nem titok, hogy tavaly nyáron hónapokig elhanyagoltam a blogomat és éppen az ő kedves szavai adtak lendületet a folytatáshoz. Nem tudom, megköszöntem-e már neki, de ha eddig nem, akkor most Vagyis először neki adnám vissza ezt az ölelést.

És akiknek továbbadnám: imádott Piroskámnak (included Füleske), Meskének, Siccikének, Dulminának, Szerának, Írisznek, Fruttinak (és Marcipánnak), Morzsókának, Briginek és a Vajaspánkó csapatnak (így Írisz kétszer is kap).

Másrészt tudom, hogy a töltött paprika nyári étel, de nem akartam addig várni vele; érdekes egybeesés, hogy Apukám barátnőjével - akivel pár naponta mindig megbeszéljük, hogy ki mit főz - egyszerre mondtuk, hogy “de megennénk”.

Hozzávalók:

- 5 db tv paprika (sokáig nem tudtam, mit jelent a tv rövidítés és “télvégi”-re tippeltem )

- 2 db 200 gr-os sűrített paradicsomkonzerv

- 1/2 l paradicsomlé

- só, bors, barna cukor

A töltelékhez:

- 1 csomag (200 g) szójagranulátum

- 15 dkg barna rizs

- 10 dkg árpa

- 1 fej vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 15 dkg szejtánpor

- pirospaprika, só, bors, őrölt kömény, őrölt babérlevél

Először is elkészítettem a tölteléket: a hagymát apró kockákra vágtam, a fokhagymát áttörtem és a szejtán kivételével mindent összekevertem. Ráöntöttem kb. 1/2 l meleg vizet, átkevertem és pár percig hagytam állni, hogy a szója megduzzadjon. Ezután elkezdtem hozzáadagolni a szejtánport, miközben folyamatosan kevertem. Még egy kis vizet öntöttem hozzá és addig adtam hozzá a szejtánport, amíg formázható állagú lett.

A paprikáknak kivágtam a csumáját és a nagyobb ereket és megtöltöttem őket a fenti keverékkel (amelyik hosszú és vékony volt, ott a fakanál nyelével is besegítettem). A megtöltött paprikákat a fazék aljára tettem, (figyelem, ezt ne csináljátok utánam ),  a maradék töltelékből gombócokat gyúrtam és ezt is beletettem. Ráöntöttem a paradicsomlevet, beletettem a sűrített paradicsomot és öntöttem hozzá még annyi vizet, hogy ellepje a gombócokat. Sóztam, borsoztam és közepes lángon, fedő alatt főzni kezdtem (ha nem hallgattatok rám és nektek is vannak benne gombócok, akkor gyakrabban meg kell keverni, nehogy leégjen az alja). Kb fél óra múlva megkóstoltam és tettem bele egy kis barnacukrot, mert nagyon savanyú volt. Összesen nagyjából egy-másfél órát lehet főzni, persze ez a paprikák és a gombócok nagyságától függ.

Húspótló nélkül, csak rizzsel is finom, de az utóbbi időben ezt is szejtánnal készítem.

Hozzávalók:

- 5 szelet konyhakész szejtán

- 2 evőkanál olívaolaj

- 2 üveg Uncle Ben’s szecsuáni mártás

- só, bors

A szejtánt csíkokra vágom, sózom-borsozom és az olajon megpirítom. Hozzáöntöm a mártást és kb 5 perc alatt, kevergetve összeforralom. Főtt rizzsel tálalom.