Vegablog.net

Még mindig az ünnepi ételek feldolgozásánál tartok, de szerencsére az elkészítésükhöz nem feltétlenül kell semmiféle különleges alkalom. Az alábbi tojásos szendvicsfeltét a hagyományos majonézes saláták és kaszinótojás helyett született: férjem ezeket nem szereti, ráadásul a zselatin erősen állati eredetű, az agar-agar pedig nekem sajnos nem jött be (és akkor enyhén fogalmaztam).

Tényleg, ha valaki szereti, annak szívesen felajánlom a majdnem teli üvegcsét - csak 1 kávéskanálnyit használtam belőle, amikor zöldségkocsonyát próbáltam készíteni. Lehet, hogy az algák a jövő tápanyagai, de én akkor áttérek inkább a fénnyel való táplálkozásra Nem hiszem, hogy nálunk elfogyna; az időnként kukoricadarát és tönkölygrízt megdézsmáló molylepkéknek pedig nem illik az étrendjébe (na meg a csavaros kupakkal sem tudnak mit kezdeni). Kidobni meg sajnálnám, mert nem volt olcsó (most legalább kiderül, olvassátok-e a bevezető szövegeket )

Szóval a tojáskrém…

Hozzávalók:

- 5 db főtt tojás

- 200 g veganéz (vagy majonéz)

- 2-3 evőkanál csípős mustár (pl: Colmans)

- opcionális: wasabi-krém

- 1 csomag újhagyma

- só, bors

A főtt tojásokat tojásvágóval mindhárom irányban (hosszában, kilencven fokkal elforgatva még egyszer hosszában, majd keresztbe) felszeleteljük. Az újhagymát a szép zöld szárával együtt vékonyra karikázzuk. Összekeverjük a többi hozzávalóval és a hűtőben állni hagyjuk legalább néhány órát. A miénk kellemesen csípősre sikerült.

(ott bújkálnak a kőrözöttes, sajtos és vega kolbászkrémes (recept később) szendvicsek között)

A másik egy régi, hagyományos étel, amit még mindig apukám tud a legjobban elkészíteni, bár ezúttal magamnak kellett.

Hagymás burgonyasaláta-hozzávalók:

- 60 dkg kifliburgonya (héjában megfőzve)

- 20 dkg lilahagyma

- só, bors, ecet, cukor

A megfőtt burgonyát és a lilahagymát felkarikázzuk, a hagymát picit besózzuk és állni hagyjuk. Ezután lecsepegtetjük, összekeverjük a burgonyával és vízből a fűszerek segítségével annyi levet készítünk, hogy ellepje őket. Az öntet arányaival bajban vagyok, ugyanis én a kóstolásos módszert favorizálom. Elméletileg úgy lenne, hogy ahány kanál ecet, annyi kanál cukor (ennyi mennyiséghez kb 2-3 kanál mindkettőből), de ez barna cukor esetében máris nem igaz (én sötétet használtam és kevesebb kellett belőle). Akkor jó, ha megtaláljuk azt az egyensúlyt, amikor se nem édes, se nem savanyú, hanem éppen jó (tudom, könnyű mondani )

(telefonnal, rossz fényviszonyok mellett készült, nyugtató hatású (zöld! ;)) képek…)

Akkor ezennel elkezdem bepótolni az ünnepi receptek közzétételét; haladjunk sorban vagyis kezdjük az előétellel. Először megvettem a tésztát a drogériában, “majd jó lesz valamire”-alapon, csak mert megtetszett, és amikor a menün törtem a fejem, akkor jutott eszembe, hogy előételnek éppen megfelelne. Nem bonyolítottam túl, ugyanis inkább a főétellel kívántam több időt tölteni, de így is finom lett (és nagyon laktató, úgyhogy valóban csak pár kanálnyit szabad belőle enni, ha még mást is szeretnénk utána megkóstolni).

Hozzávalók:

- 25 dkg háromszínű, karácsonyi tészta (Alnatúra)

- 25 dkg fetasajt

- 1 csomag szójavirsli

- 1 kis doboz tejfel vagy növényi tejszín

- 1 csomag újhagyma zöldje

- bors, petrezselyem

A háromszínű tésztát olajos vízben puhára (de nem szét!) főztem, majd leszűrtem. A fetasajtot krumplinyomón átnyomtam és összekevertem a tejföllel, az apróra vágott hagymával és a fűszerekkel. A szójavirsliket hosszában félbevágtam (kivéve pár karikát, amit a díszítéshez egyben hagytam) és vékonyra szeleteltem.

A tésztából kiválogattam és félretettem néhány fenyőfát, télapót és hulló csillagot, a többit összekevertem a fetával és a virslikkel. A tetejét virslikarikákkal és a tésztákkal díszítettem és hűtőben összeérleltem.

Bár mi tejtermékeket is fogyasztunk, néha mégis megkíván az ember más kenyérre kenhetőt is a sajtkrémek mellett; a tofukrémek ilyen hiánypótló ételek, pirítós kenyérrel nagyon finomak, de akár melegszendvicset is készíthetünk velük. Kedvencem a metélőhagymás és a mexikói - az utóbbi enyhén csípős. Ez is szlovák gyártmány, mint sok más finomság (pl. a chilis szójavirsli).

_{(sajnos a magyar nyelvű matricát valami atombiztos ragasztóval tették rá - próbáltam leszedni, de úgy még kevésbé voltak szegények fotogének)}

Eddig a fényképezőgépemben lapultak a további képek, ezért is volt kissé hiányérzetem ezzel a bejegyzésemmel kapcsolatban: szóval most lehull az alufólia! : )

Aki azt hitte a múltkor, hogy viccelek a vega májas hurkával, az bizony tévedett!

Nos, a mennyiséget picit elszámítottam, naná hogy nem kevés lett…hanem hat szál vastag hurka! Viszont a felét rögtön be is dobtam a fagyasztóba, a maradék hárommal pedig egy kis főtt krumpli és torma segítségével hamar elbántunk ; ) Én úgy vagyok vele, hogy inkább egyszer megcsinálom és aztán milyen jó lesz később előkapni a másik adagot, de aki nem ipari méretekben gondolkodik, az felezze meg a hozzávalókat - affene, pont páratlan : ) - , persze a mennyiségre értettem.

Hozzávalók:

A hurkához:

- 15 dkg rizs (10 percre előfőzve)

- 15 dkg árpa (ez is, lehet együtt)

- 1/2 csomag füstölt tofu (nagyon apró kockákra vágva)

- 2 doboz Pate Vegetal növényi májkrém (erről majd írok még külön)

- 10 dkg szójagranulátum

- 20 dkg szejtánpor

- 1 nagyobb fej vöröshagyma (apróra kockázva)

- 4 gerezd fokhagyma (áttörve)

- 2 tk só

- 2 tk őrölt bors

- 2 tk pirospaprika

- 1/2 dl olaj

- rengeteg morzsolt majoranna (de tényleg, szerintem úgy 5 evőkanálnyi)

A sütéshez:

- 1/2 üveg vegetáriánus “sült zsír” (Vegabond)

- 2 nagy fej hagyma

- 1 fej fokhagyma

A fentieket jó alaposan összekeverjük, majd annyi forralt vizet adagolunk hozzá (2-3 dl), hogy fasírtszerű masszát kapjunk. Osszuk hat felé és egy-egy alufólia darabon formázzuk hurkaszerűvé. Szorosan tekerjük fel, két végén csavarjuk meg (ez a technika is Katától van), én ezután még kicsit ívbe is görbítettem őket.

Tegyük a becsomagolt hurkákat egy serpenyőbe és öntsünk alájuk vizet (nagyjából a derekukig érjen). Kis lángon főzzük 10 percig mindkét oldalukat. Vegyük ki őket a vízből és hagyjuk kihűlni (amikor már nem égeti össze a kezünket), vetkőztessük le őket az alufóliából, majd költöztessük át hurkáinkat egy tepsibe, karikázzuk mellé a hagymát és a fokhagyma-gerezdeket, tegyük hozzá a vegetáriánus sült zsírt és 2 dl vizet. Közepesen nagy lángon süssük 20 percig, félidőben megforgatva és néha a szaftjával meglocsolgatva.

Bár én nyár végén készítettem el, még most is lehet egészen picike, zsenge padlizsánokat kapni, úgyhogy ez senkit ne tartson vissza. Több receptet-variációt is áttanulmányoztam előtte, aztán végül az alábbi hozzávalók maradtak az én listámon. Én nem magozom ki a padlizsánt és a krémet turmixgépben valóban finomra pépesítem.

Hozzávalók:

- 5 db padlizsán

- 2 paprika

- 1 fej fokhagyma (én szeretem, ha sok van benne)

- 2 dl olívaolaj

- pirospaprika, só, bors

A padlizsánokat és a paprikákat megmosom és alufóliával bélelt tepsire helyezem, kicsit megszurkálom őket. Közepesen meleg sütőbe tolom, majd 15 percig sütöm. Ezután megfordítom (bár némelyik padlizsán keljfel-jancsiként viselkedett és mindig visszaállt az eredeti pózba, végül csak kitámasztottam őket egymással) és további 15-20 percig sütöm. Eléggé látványos, ha már készen van: a héja megbarnul és összeesik. Ezután vágjuk fel a hasukat és kaparjuk ki a belsejüket egy tálba. A paprikákról húzzuk le a héjukat és vegyük ki a csumájukat. Pakoljunk egy adag padlizsánt és paprikát a turmixgépbe, adjunk hozzá egy kevés olajat - annyit, hogy pépes massza legyen belőle. Ha már mindet pépesítettük, keverjük bele a sót, borsot, pirospaprikát és az összezúzott fokhagymát. Hűtőbe téve több napig eláll, bár ilyenkor ereszt egy kis levet, ezért többször keverjük át. Pirítóssal és friss zöldségekkel a legfinomabb.

Azt mondják, a padlizsánhoz nem szabad fémmel hozzáérni, ez nálam többször is megbukott, mivel nincs fakésem és a turmixgép aprítókése is fémből van - lehet, hogy egy kicsit bebarnult, de a pirospaprikától ez sem látszik, az íze pedig nem lett keserű.

(Szegény padlizsánkrém isteni finom, de nem túl fotogén; ezt sikerült további bénázással betetőznöm, még akkor próbálgattam a fényképezőgépemet - az alsó képért én kérek elnézést).

Lehet, hogy a görögök harsányan tiltakoznának a megnevezés ellen, de én ezt a salátát így hívom. Mivel nem szeretem a fekete olajbogyót (a zöldet még csak-csak, főleg ha jalapeno-paprikával van megtöltve), nem is teszek bele. A feta pedig túl sós, jobban szeretem a mozarella ízét, mert nem nyomja el a zöldségeket. Néha szoktam bele tenni egy kis vékonyra vágott lilahagymát is, most éppen nem volt itthon.

Hozzávalók:

- paradicsom

- kígyóuborka

- mozarella

- olívaolaj

- bazsalikom, oregano

A zöldségeket és a sajtot kockákra vágom, megszórom a fűszerekkel, olívaolajjal meglocsolom. Hűtőbe teszem és néhányszor óvatosan átforgatom; másnap a legfinomabb, amikor már összeértek az ízek.

Katáé a dicsőség, az eredeti receptet lásd itt; tegnap olvastam el, de máris muszáj volt kipróbálnom. A bolti gabonakolbászokkal ugyanis több problémám is van; az ízük még egész jó, de az állaguk miatt maximum töltelékekbe vagy paprikás krumpliba, levesekbe szoktam belemorzsolni, enyhe füstölt ízük miatt vagy sűrítési célzattal. Az árukról pedig ne is beszéljünk; persze ehhez lassan hozzászokhatunk, hogy a vega és bio alapanyagok árai az aranyéval versenyeznek néha.

Mivel 5 dkg tofut nem tudtam felhajtani, rögtön kétszeres mennyiséggel dolgoztam, biztos voltam benne, hogy megéri kipróbálni. Nagyon fellelkesített, hogy már nyersen is valóban kolbászszerű íze volt és az állaga is tetszett. Én annyit módosítottam rajta, hogy a köménymagot kötelező jelleggel használtam, az egész és egy kis darált változatot is; valamint tettem bele vöröshagymakrémet és egy kicsivel több fokhagymát. Készítettem vékony, közepesen vastag és egy nagyjából 8 centis átmérőjűt is (ezt kicsit tovább sütöttem) - ez utóbbi lesz a vastagkolbász Hagytam őket kihűlni és tényleg csodásan szeletelhető, nem esik szét!
Legközelebb csípős pirospaprikát fogok használni (most nem volt itthon), mivel még nem vega koromban rajongtam a pokol szalámiért

A vegaságnak szerintem különböző állomásai vannak, ezt úgy is tudnám mondani, hogy szója-tofu-szejtán. A legutóbbiről - amit búzahúsnak vagy búzasikérnek is neveznek - sokan azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák, de megerősíthetem, hogy eszik, mégpedig igen jó (néha túl jó) étvággyal : )

Szóval úgy másfél éve eljutottunk a legutóbbi állomáshoz, először csak a konyhakészen, lefóliázva kapható változatához, amivel több baj is volt; egyrészt ritkán lehetett csak kapni, másrészt igencsak borsos volt az ára. Aztán egyszer a kedvenc, különleges-alapanyag boltocskámban megláttam a por alakú változatát. Nem nézett ki túl bizalomgerjesztően, de mivel én már tudtam, hogy ennek ellenére finom, hazavittem magammal.

A zacskón található használati utasítás alapján elkezdtem óvatosan langyos vizet adagolni hozzá; csúnya, szürke, gumiszerű masszává állt össze. Muszáj volt megkóstolnom…semmi íze nem volt, viszont állagra teljesen rágógumi - ebben még esetleg vannak további lehetőségek, de én akkor éppen ebédet szerettem volna készíteni.

A gömböcöt ezután forrásban lévő vízbe tettem és addig főztem, amíg fel nem jött a víz tetejére (nagyjából 10 perc). Ekkor szűrővel kiemeltem és amint egy picit hűlt, nagyjából másfél-két centis szeletekre vágtam fel. Újra főzni kezdtem a szeleteket további 10-15 percig, majd megint leszűrtem és hagytam kihűlni. Ezután tetszőleges alakúra (kockára vagy csíkokra vágjuk) és hús helyettesítésére használhatjuk.

Én a leggyakrabban készítek egy páclevet olajból, provanci fűszerkeverékből, zöldségkockából, szójaszószből, összezúzott fokhagymából sóval, borssal és langyos vízzel és ebben hagyom a szejtánt úszkálni a hűtőben pár napig (mondjuk úgy 2-3 nap múlva már nem szokott lenni semmi a pác alján - ezért nem is tudom pontosan megmondani, meddig áll el). Hidegen is nagyon finom, de ha még tovább szeretnénk variálni (és miért ne tennénk), az egyik legjobb dolog, amit készíthetünk belőle a brassói.

Hozzávalók:

- 50 dkg kockára vágott, bepácolt szejtán

- 70 dkg burgonya

- 1 fej fokhagyma

- 1 kis fej vöröshagyma

- olaj

- só, bors, pirospaprika

A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk és bő olajban kisütjük (aki diétásabb változatot szeretne, az sütőben pirítsa meg). Az olajból egy kis részt tegyünk félre, az apró kockára vágott vöröshagymát üvegesítsük meg benne, majd a tűzről félrehúzva szórjuk meg egy kevés pirospaprikával. Adjuk hozzá a szejtánt és kezdjük el nagy lángon pirítani, sózzuk-borsozzuk. Kicsit később adhatunk hozzá pár gerezd összenyomott fokhagymát is. Végül keverjük össze a sült krumplit a szejtánnal és nyomjunk hozzá még fokhagymát.

Barátnőmmel néha beülünk a Napoleon-ba, ami bár nem kifejezetten eszegetős hely, múltkor mégis megéheztünk…legnagyobb meglepetésemre nem sajtos szendvicset, hanem egy igazi különlegességet kaptam. Rögtön másnap megpróbáltam otthon is elkészíteni (az ízlelőbimbóim emlékezetére hagyatkozva), szerintem jól sikerült.

Hozzávalók:

- fél kiló sárgarépa

- 18-20 dkg füstölt sajt (Karaván vagy Oázis)

- 1 db füstölt ízesítésű tömlős sajt

- 3-4 gerezd fokhagyma

- 5 evőkanál veganéz

A sárgarépát és a füstölt sajtot lereszeljük kislukú reszelőn - ez a feladat nehezebbik része, viszont a jó hír, hogy innen már pár perc alatt készen is leszünk. A fokhagymát présen átnyomjuk, a tömlős sajtot és a veganézt is hozzátesszük és az egészet jól összekeverjük. Ugye gyors volt? Ha végképp nincs kedvünk sokat reszelni, készíthetjük készen kapható zacskós reszelt répával, bár akkor a hosszabb szálak nem lesz olyan jól kenhető állagú. Langyos tönköly-pirítósra kenve és paradicsommal, paprikával a legfinomabb.