Vegablog.net

Ez most talán picit igazságtalan lesz, hiszen egy hagyományos étteremről van szó (amit kedvelünk is), csak éppen annyira jellemző, hogy mintha a rántott sajton és zöldségeken kívül mást nem ismernének (jó, van ott két grillezett is, tudom). Nem hiszem el, hogy nem lehetne egy húsmentes tésztát vagy mondjuk burgonyás rakott ételt készíteni (akár a köret gyors kiegészítésével). És ez még bizonyos szempontból egy jobb hely, mert legalább próbálják valamivel (pl: kapormártás) feldobni a rántott-özönt - na meg azzal is, hogy néhol átnevezik panírozottnak

(egyébként az ilyesmi - mivel itthon szinte sosem sütünk semmit olajban - nem jön rosszul, ha az ember néha bűnözni szeretne)

Szeretnék eldicsekedni, hogy előbb-utóbb (5 év…) a kitartó munka meghozza gyümölcsét, tegnap hivatalosan is kineveztek osztályvezetővé (még ha beosztottam nincs is, amit nem bánok, sőt!), valamint hétfőn lesz az 1. házassági évfordulónk (jó, tudom, még nagyon gyerekcipőben járunk, viszont a statisztikák szerint ez már valami). Szóval ez a két esemény már elegendő ahhoz, hogy hétfőn este étteremben ünnepeljünk. Ismerünk néhány helyet, jobbat-közepeset, kifőzdeszerűt-elegánsat, de ha van valami ötletetek, hogy hová mehetnénk, akkor nagyon örülnék, ha megírnátok. Nem garantálom, hogy most az ajánlott helyre megyünk, de legalább legyen miből válogatnunk

Másrészt még olyan buta kérdésem van, hogy mit szokás ilyenkor venni a másiknak? Mármint én mit adjak a férjemnek? Valami olyan rítuson gondolkodom, amiből lehetne minden évben majd plusz egyet De mi lehetne az?

(Apukám barátnőjének az ötletét, hogy minden évben együnk eggyel több gombóc fagyit, kizártam a versenyből).

“Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: “Ha blogolsz, hiszel a “proximitásban” a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!”

Katától  kaptam és különösen örülök neki; nem titok, hogy tavaly nyáron hónapokig elhanyagoltam a blogomat és éppen az ő kedves szavai adtak lendületet a folytatáshoz. Nem tudom, megköszöntem-e már neki, de ha eddig nem, akkor most Vagyis először neki adnám vissza ezt az ölelést.

És akiknek továbbadnám: imádott Piroskámnak (included Füleske), Meskének, Siccikének, Dulminának, Szerának, Írisznek, Fruttinak (és Marcipánnak), Morzsókának, Briginek és a Vajaspánkó csapatnak (így Írisz kétszer is kap).

“Na ennek meg aztán végképp semmi köze a gasztronómiához”, gondolhatjátok, de nincs igazatok, mert van kapcsolódási pont. Jelen esetben ugyanis akinek a hosszú éveken át szeretettel összegyűjtött és rendbehozott rádióiról szó van, az nem más, mint az Apukám! Büszkén jelentem be, hogy első kiállítása ma kezdődött és 2009. január 30-ig munkaidőben megtekinthető a Krisztina körút 55. szám alatti Telekom Központ aulájában. Akit élőben is érdekelnek egy letűnt világ gyönyörű kincsei, azt szeretettel látjuk!

Nem procosságból, de voltam orvosnál is egy egészségközpontban - mivel kedvezményes bérletet vásároltam náluk és ebben egy konzultáció is benne foglaltatott. Gondoltam ártani nem használ, hátha megtudok valami újat. Az étkezésemre rábólintott a doktor néni (aki max annyi idős lehetett, mint én), egyébként a diéta és méregtelenítés segítésére az alábbiakat tanácsolta:

“Az anamnézis alapján a következők javasoltak:

- salaktalanításra:

- napi 2-2,5 liter folyadék: gyógyteák, hígított gyümölcslé, ásványvíz (tudom, hogy keveset iszom, de most nagyon igyekszem)

- Notox tea: 1 l/nap - 1 hónapig (2 bögrével kezdtem, tegnap és ma már megvolt a napi 1 liter)

- Búzafűlé - folyamatosan (rám akartak sózni valami méregdrága kapszulát, pedig van a présem ugye…csak mecarás minden reggel, meg az íze sem túl jó. ezt még meglátom)

- L - carnitin 1000 1×1 - 3 hónapig (szedem)

- (Infra) szauna heti 1x, váltott zuhany naponta (szauna az edzőteremben, a napi váltott zuhany pedig garantált, mert a cirkónk nem ad elég meleg vizet, szóval fél perc után elkezd hűlni…)

- Heti 3×1 óra rendszeres nem megterhelő és örömteli mozgás (nem tudom, mire gondolt, nekem az a nem megterhelő, ha nem kell mozogni )
- Emésztés támogatására

- 5 KHT (kolon hidro terápia), utána: Symbioflor cseppek és Protexin 2×1 - 2 hónapig (egy alkalmon vagyok túl, majd ha lement mind az 5, utána szedem őket)

- Egyéb

- Javasolt vizsgálatok: vércsepp-analízis” (na ilyet nem szeretnék, legalábbis egyenlőre - ha meg már lefogytam, akkor utólag minek?!)

Akit bővebben érdekel a kolon hidro terápia (különös tekintettel magára a kezelésre/élményre), az keressen meg emailben, itt nem szívesen részletezném, végülis ez mégiscsak egy gasztroblog

Bár hagyományos fehér cukrot évek óta nem vettem és többféle barnacukor figyel a polcon, szerettem volna régóta kipróbálni a -folyékony állaguk miatt- inkább  mézhelyettesítőnek nevezhető furcsaságokat.

1. Agavé szirup - erről már sokat hallottam-olvastam korábban, az alábbi fotón (és nálam itthon) egy bio változat szerepel. Nem olcsó, viszont töményen édes, nem kell belőle sokat használni.

2. Rizsszurup - a boltban nézegetve láttam meg (az agavé mellett volt ) és számomra teljesen újdonság. 93% biorizsből és 7% vízből áll, glutén-, és fruktózmentes, vegán termék. Az egyedüli, amit hiányolok a cimkéjén lévő leírásból az a benne lévő kalória - az összetevőit figyelembe véve szeretném magam azzal áltatni, hogy ez inkább a folyékony édesítőszerek pótlója lehet. Az íze engem gyerekkorom piros, kakasos nyalókájára emlékeztet, szerencsére ez másból készült

300g ára 900-1000Ft körül van, ami egy speciális, egészséges biotermék esetében nem vészes (egy üveg minőségi méz is közel ennyibe kerül). Egyébként személy szerint semmi bajom a mézzel, nem vagyok rá allergiás, de a rizsszirup jobban ízlik.

Lehet, hogy a görögök harsányan tiltakoznának a megnevezés ellen, de én ezt a salátát így hívom. Mivel nem szeretem a fekete olajbogyót (a zöldet még csak-csak, főleg ha jalapeno-paprikával van megtöltve), nem is teszek bele. A feta pedig túl sós, jobban szeretem a mozarella ízét, mert nem nyomja el a zöldségeket. Néha szoktam bele tenni egy kis vékonyra vágott lilahagymát is, most éppen nem volt itthon.

Hozzávalók:

- paradicsom

- kígyóuborka

- mozarella

- olívaolaj

- bazsalikom, oregano

A zöldségeket és a sajtot kockákra vágom, megszórom a fűszerekkel, olívaolajjal meglocsolom. Hűtőbe teszem és néhányszor óvatosan átforgatom; másnap a legfinomabb, amikor már összeértek az ízek.

Szerintem nem sok finomabb illat létezik a frissen sült kenyérénél; ezt könnyen otthonunkba varázsolhatjuk. Az alábbi tésztából kenyeret, zsemlét vagy kiflit is készíthetünk.

Akkor a legfinomabb, ha többféle lisztet (rozs, graham és rétes) keverünk össze. A tésztájába tehetünk lenmagot, szezámmagot, de akár diót, tökmagot vagy olajbogyót is – csak a fantáziánk szabhat határokat.

Hozzávalók:

- 1 csomag szárított élesztő

- 4,5 deci meleg víz

- 55 dkg liszt

- 1 evőkanál só

- 1 evőkanál cukor (lehetőleg barna)

- őrölt, bors, köménymag

- 1 tojás fehérje

- 1 evőkanál olívaolaj

- különböző magvak és 15 dkg reszelt sajt

A szárított élesztőt keverjük el 2 dl meleg vízzel, a lisztet langyosítsuk meg a mikróban. A magokat olaj nélkül, teflonserpenyőben picit pirítsuk meg (vigyázzunk, mert pattogni fognak!). Az élesztőt, lisztet, sót, cukrot, fűszereket és maradék vizet keverjünk össze és robotgép dagasztókarjával dolgozzunk simára. Ezután adjuk hozzá a magokat és kézzel is gyúrjuk át a tésztát. Kiolajozott tálban meleg helyen hagyjuk kelni körülbelül egy órát. Ezután - zsemle esetén- formázzunk belőle gombócokat és tegyük őket zsírpapírral kibélelt tepsire. A tetejüket kenjük be a villával felvert tojásfehérjével és tegyük rá a reszelt sajtot. Közepesen meleg sütőben kb. 20 percig süssük. A kenyér sütési ideje 30-40 perc a sütőformától függően, érdemes az idő vége felé “tűpróbát” végezni. Miután kivettük a sütőből, tegyük rácsra, hogy minden oldalról hűljön és ne vizesedjen be az alja.