Tejszínes-laskagombás hamis pizza
2009. január 14., szerdaNem hamis pizzának, hanem egyszerűen szélesmetéltnek indult - amivel nem számoltam, az a teljes kiőrlésű tönkölytészta állaga. Hiába csak 5 percig főztem és tettem hozzá pici olajat is, menet közben úgy döntöttem, hogy tesz egy kirándulást a sütőben is.
Hozzávalók:
- 25 dkg teljes kiőrlésű, bio tönköly szélesmetélt
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 üveg laskagomba (úgy 15 dkg lehetett maga a gomba)
- 1/2 szál póréhagyma
- 300 ml főzőtejszín vagy növényi tejszín
- 2 evőkanál chilis-fokhagymás olívaolaj
- fél friss chilipaprika (nekem még ennyi maradt itthon)
- 10 dkg füstölt sajt
- só, bors, vargányagombás fűszersó
A tésztát bő vízben, egy kis kanál olívaolajjal 5 perc alatt megfőztem és leszűrtem. A chilis-fokhagymás olívaolajon a felkarikázott póréhagymát és a laskagombát üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a tejszínt és a chilikarikákat. Sóztam-borsoztam.
A tésztát egy kerek sütőformába tettem, megszórtam vargányagombás fűszersóval és ráöntöttem a tejszínes öntetet. A tetejére még egy kis chilli (az sosem árthat
) és a kis kockákra darabolt füstölt sajt került.
Középmeleg sütőben 20 percet sült, majd a végén nagy lángon még 10 percet pirult. És amiért hamis pizza lett: a tészta összeállt és ahogy kihűlt, a pizzához hasonlóan lehetett szeletelni is. Ja és gyorsan elfogy
Sajnos nagyon elszaladt velem a ló az utóbbi időben súly szempontjából, és ezt már nem lehetett arra fogni, hogy “a családban senki sem volt sovány, én sem vagyok egy modell-alkat, van rajtam egy-két felesleges kiló”. Ez már az a szint (korábbi magamhoz képest persze), ahová régebben nem értettem, hogyan is jut el valaki, miért nem kap korábban észbe - miért is?! Még most, a saját bőrömön megélve sem tudom biztosan. Mert hiába éreztem, hogy egyre szűkebbek, majd már rám sem jönnek a régi ruháim és hogy a kondicióm egyre hanyatlik, valahogy csodálkoztam, majd tudomásul vettem és figyelmen kívül hagytam a jeleket. Aztán egyik nap ráálltam a mérlegre és azzal a lendülettel majdnem le is szédültem róla; ENNYINEK azért nem gondoltam magam! Ez rendesen lesokkolt, de akkor még mindig csak egy pár hétig tartó, “utálom magam, undorító vagyok”, önbizalomépítőnek korántsem nevezhető korszak következett. Nálam ez úgy működik, hogy ha az önutálat elér egy bizonyos fokot és erősebbé válik a lustaságnál, akkor agyilag teljesen rá tudok hangolódni a “küldetésre” (így volt ez a dohányzásról való leszokásnál is, majd egyszer elmondom). Szóval most végre valóban elszántam magam, nincs se nyavalygás, se kifogás, hanem ésszerű étrend és mozgás van. Gyors eredményre nem számítok, de nem is ez a cél; Norbi mondta egyszer (néha neki is lehet igaza), hogy némely ember azt várja, hogy az évek alatt magára pakolt pluszkilóktól napok alatt megszabadul, pedig ahhoz több idő kell. Én ráérek, két hét után máris sokkal jobban érzem magam és a kitűzött célt (3 hónap alatt 10 kilótól megszabadulni) reálisnak érzem. Persze ez csak az első etap 