Újabb magyarázkodás
Megint nagyon zsúfolt napjaim voltak mostanában, nem álltam a szabadidő és így sajnos a konyhaművészet csúcsán sem, a sajtos-tejfölös-túrós tésztát meg talán mégsem tenném ide fel, feltételezem nem mondanék vele semmi újat 
Másrészt kaptunk rengeteg melegétel-utalványt, úgyhogy sokszor kényelmesebb volt rendelni. Étteremben is jártunk kétszer, én lelkendeztem (főként a Da Lello-ban - a fokhagymaleves, minestrone, négysajtos gnocci isteni náluk!), férjem viszont közölte, hogy neki ezek már nem olyan nagy élmények, mert én sokkal finomabbakat szoktam főzni. Jólesett, hogy ezt mondja, viszont az is szuper volt, hogy elém tették az ételt (és utána el is mosogattak) - számomra általában nincs megnyugtatóbb dolog, mint ha kedvemre matathatok és kísérletezgethetek a konyhában, de néha kell ennyi luxus.
A megterhelésre és stresszre a szervezetem először egy megfázás-szerű betegséggel jelzett, aztán - mivel látta, hogy ez nem használt - bekeményített, úgyhogy most itthon betegeskedem éppen. Sajnos fülgyulladásom van, ami erős szédüléssel járt az első napokban és a monitor-bámulástól csak fokozódott, ezért nem sűrűn jártam számítógép közelében, pedig sok bepótolnivalóm van. Mindenesetre a függőségemet jól mutatja, hogy az ágyban is mindenféle recepteken járt az eszem és le is jegyzeteltem ezeket a telefonomba.
Tegnap reggel lesétáltam végre a piacra és azt sem tudtam, mi mindent vegyek meg; ennek általában csak a teherbírásom szab határt. Mindenesetre szeretem ezt a fázist, amikor bármerre nézek, mindenről eszembe jut valami finomság; így szoktak születni az új receptek is. Most pedig próbálom összeszedni és a fényképek alapján rekonstruálni az utóbbi hetek konyhás megmozdulásait, mert azért mindezek ellenére volt néhány.