Vegablog.net

Tegnap este végre-valahára részt vettem életem első “hivatalos” jóga-óráján. Nagyjából egy éve kezdtem vele otthon próbálkozni,  jó könyveket tudtam hozzá összegyűjteni és (tavaly novemberig, amíg még volt tv-nk) a Zone Club-on is követtem a Jóga mindenkinek című műsort. A dolog ott bukott el, hogy amint lehajoltam és megpróbáltam pl. hátradugni a fejemet a lábaim között, azonnal ott termett valamelyik négylábú, szőrős gyermekünk (általában egy csíkos) és hirtelen szeretetrohamában belefejelt az arcomba - őszintén szólva így elég nehéz bármire is figyelni, pláne mozgásra és légzésre egyszerre. Aztán amikor lefeküdtem a földre és próbáltam relaxálni, akkor már szabályosan körbeültek és bámultak meg böködtek orrukkal-mancsukkal, hogy mi lehet a baj, miért fekszem mozdulatlanul a földön (és különben is adjak enni…) -imádom őket, de egyértelmű volt, hogy ez így nem fog működni.

Mostanra alakultak olyan szerencsésen a körülmények, hogy elindult egy kezdőknek (is) szóló jógatanfolyam, hetente egyszeri másfél-két órás esti elfoglaltsággal, ami gyalog öt percre van a lakásunktól. Azt hiszem, ennél jobb nem kell, úgyhogy bele is vágtam : )

Nagyon jól éreztem magam, elsötétített teremben, enyhe füstölőillat és meditációs zene fogadott. A foglalkozás elején és végén is hosszú relaxációt tartunk, ami már önmagában nagyon kellemes és stresszoldó. Persze először nehezen tudtam magam elengedni, aztán meg olyan jól sikerült, hogy majdnem elaludtam - mondjuk az is egyfajta meditáció, de talán az oktató nem pont erre gondolt ; )

Megtanultunk lélegezni is - ez így elég bután hangzik, hiszen alapvetően mindenki tud, de a hasi és teljes légzés azért egy picit más, hihetetlenül tágnak és tisztának éreztem a tüdőmet utána.  A jógagyakorlatok nem voltak nehezek, mindenki a saját tempójában végezhette és ettől egy nagyon lelassult, nyugodt, másik világban éreztem magam (na jó, az egyik ászanánál majdnem felborultam, az igaz, de úgy láttam, nemcsak én ; )

Megnyújtottuk, átmozgattuk, majd végül ellazítottuk minden porcikánkat - a nyakcsigolyáim olyan hangosan ropogtak, hogy szinte szégyelltem magam -,  úgyhogy ma reggelre enyhe izomlázat érzek testszerte, ami tulajdonképpen nem kellemetlen. Este pedig vár az edzőterem és a futópad…