Vegablog.net

Gyerekkoromban egyetlen étel volt, amit nem ettem meg: a tök. Nálunk leginkább főzelék formájában fordult elő nagyritkán, talán mert apukám sem szerette (azóta visszasírom anyukám tökfőzelékét). Aztán körülbelül húsz évesen egyszer a zöldségesnél hirtelen megkívántam a pulton zacskóban sorakozó, már legyalult tököt…nem is értettem, mi ütött belém, de hazavittem és csináltam egy főzeléket, ami az utolsó kanálig el is fogyott. Bächer Iván szerint vannak ételek, amikhez fel kell nőni; talán nekem a tök volt ilyen. Azt nem állítom, hogy az all-time kedvenceim közé tartozik, mint például a paradicsom, de néha jólesik. Az alábbi receptet a hirtelen ötlet (és az éppen otthon lévő alapanyagok) szülték.

Hozzávalók:

- 1 kisebb tök

- 4-5 szem paradicsom

- 1 csomag újhagyma

- 1 zöldségkocka (Alnatura)

- 2 evőkanál liszt

- 1 dl olaj

- 1 kis pohár tejföl (vagy növényi tejszín)

- kis só és bors

A tököt megpucoltam, hosszában négy felé vágtam, kimagoztam, majd nagyjából ujjnyi szeletekre vágtam. Egy tűzálló tálba tettem, majd a vékonyra karikázott paradicsomot és újhagymát is rápakoltam. Kis meleg vízben feloldottam a zöldségkockát, ezt ráöntöttem az olajjal együtt. Lefedtem és közepesen meleg sütőben kb. fél órát sütöttem. Ezután a levéből kivettem pár kanálnyit és összekevertem a liszttel és a tejföllel, majd visszaöntöttem a tökre - tulajdonképpen behabartam. Én ekkor fűszereztem meg és még úgy öt percre - már nem lefedve - visszatoltam a sütőbe.