Búzafű-prés
Sétálgatós kirakatnézegetés közben tetszett meg nekünk, itthon kicsit utánaolvasgattam, mire is jó, aztán végül születésnapi ajándékként került hozzánk tavaly tavasszal. Azóta hazánkban is kitört a lúgosítás-őrület (a cikk megjelent a TermészetGyógyász Magazin 2008. januári számában).
Ezért úgy döntöttem, hogy mi is búzafű-levet fogunk inni reggelente. Maga a préselő szerkezet leginkább egy darálóhoz hasonlít, de mégsem az, ebből is következett tévedésem, hogy várakozásommal ellentétben nem a csőrös végén jön ki a folyadék, hanem a tekerő alatti részen (így jár az, aki nem olvassa el a használati útmutatót és ezért azt hiszi, hogy rossz a tömítés). Egyébként ami ilyen módon lecsöpög vagy kifolyik, azt minél hamarabb érdemes letörölni, mert haragoszöldre színez mindent. A kifacsart levet rögtön ajánlatos elfogyasztani, mert levegővel érintkezve egyre rosszabb lesz az íze. A napi adaghoz fokozatosan szoktassuk magunkat hozzá, egy kiskanálnyiról maximum napi egy evőkanálig emelhető. Fogyasztása éhgyomorra ajánlott és utána még fél óráig ne együnk-igyunk, hogy hatását kellőképpen kifejthesse. A búzafű titkáról bővebben itt olvashattok.
A prés maga nagyon praktikus kis gépezet egyébként, gyorsan össze-és szétszerelhető és mivel műanyag részekből áll, forró vízzel elöblíthető. Búzafüvet vásárolhatunk készen bioboltokban is, de ha van egy kis időnk és kísérletező kedvünk, akkor otthon is termeszthetjük. Nem kell hozzá más, csak egy műanyag balkonláda, fűmag és forgács. A forgácsot föld helyett használjuk - olcsóbb és praktikusabb is-, töltsük meg vele a ládát és locsoljuk meg alaposan. Szórjuk a tetejére a magokat és naponta locsoljuk meg (arra figyeljünk, hogy a forgács állandóan nedves legyen). 2-3 nap múlva már elkezdenek növekedni a kis fűszálak, egy hét múlva pedig kezdhetjük is a préselést. Egy ládányi adag kb. 2 hétig elegendő, a visszavágott szálak még egyszer megnőnek, ezután azonban kimerülnek és a forgács is elkezd dohosodni, ekkor dobjuk ki és kezdjük ez egészet elölről. És nem árt, ha a háziállatokat nem engeditek közel, mert különben úgy jártok, mint én:
