Vegablog.net

Nagyjából diétás ételnek is megfelelne (ha nem pakolunk rá sok sajtot, ahogyan mi néha), egyébként egyike azon “öntsd össze-keverd össze-kész is”- jellegű ételeknek (más néven gezemicék ), amiket a férjem tud mesterfokon előállítani és amiknek általában a főtt rizs a biztos alapja (ritkábban tészta). Néha paradicsom alapú kész szósz, kukorica, bab vagy pesto van benne, attól függően, hogy mit halászott ki a kamrából Nekem ez azért jó, mert előszeretettel visz ilyesmit ebédre a munkahelyére, és valóban pár perc alatt el tudom neki készíteni.

Hozzávalók:

- 25 dkg rizs

- 1 spenótkonzerv

- 1 csomag tofu

- füstölt sajt

A spenótkonzervről leöntjük a levet, hozzákeverjük a főtt rizshez, összekeverjük a felkockázott tofuval és füstölt sajttal (ha gyorsak vagyunk, a meleg rizs kicsit meg is olvasztja). Én magamnak fűszerezni is szoktam, legalább egy kis fekete borssal.

Nagyon kellett sietnem a fotózással, ugyanis mire felocsúdtam, életem párja már harmadszor fordult megpakolt tányérjával…pedig kicsit féltem, hogy megint óriásadagot főztem és napokig ezt esszük majd. Ehhez képest nagyon hamar elfogyott, ami számomra mindig nagy öröm, gondolom a macskák jártak rá… - nekem annyi jutott belőle, amennyit fényképezés ürügyén kiszedtem.

Eredetileg mind töltött kelkáposzta lett volna, azonban a képeken is jól látszik, hogy többféle alakú csomagok vannak (ráadásul két) edényben. Ennek az az egyszerű oka van, hogy olyan kelkáposztát vettem, aminek a levelei párosával egymás alá voltak nőve (vagy hogy mondjam), de a lényeg, hogy szétszakadtak, és alig pár olyat tudtam egyben leszedni, amik töltésre alkalmasak voltak. Ezért a belső, kisebb levelekbe - amelyek alakra úgyis kehelyszerűek - csak belekanalaztam a töltelékből, aztán egymást szépen megtámasztották. Mikor ezek is elfogytak, a maradék leveleket egy másik tál aljára tettem és rá a megmaradt tölteléket - ez az oka a változatosságnak, egyébként ízre mindhárom ugyanolyan volt.

Hozzávalók:

- 1 kg kelkáposzta

- 30 dkg sárgarépa-borsó-kukorica keverék (konzerv)

- 15 dkg gomba

- 25 dkg előfőzött rizs

- 2 kis fej lilahagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 nagy paradicsom

- 1 cs füstölt tofu

- 2 tojás

- 15 dkg trappista sajt

- tejfel

- olaj

A kelkáposzta külső leveleit leszedtem, torzsáját kivágtam, leveleire szedtem (már amennyire tudtam ugye). Elkészítettem a tölteléket: a zöldségkeverékről és a gombáról leöntöttem a levet, összekevertem a rizzsel, az apróra vágott lilahagymával és fokhagymával, a felkockázott paradicsommal és tofuval. Hozzáadtam két tojást és a finomra reszelt sajtot, megborsoztam (a sajt miatt külön sózni nem kell).
Megtöltöttem a kelkáposztaleveleket, majd minden csomag tetejére mázoltam egy kis tejfölt, öntöttem alá 3 evőkanál olajat és 2 dl vizet, alufóliával lefedtem és közepes lángon egy órát sütöttem. Köret nélkül ettük (lehet, hogy azért nem tartott sokáig?!), én egy kis extra tejföllel, de rizs vagy főtt krumpli is passzol hozzá.

Ez most talán picit igazságtalan lesz, hiszen egy hagyományos étteremről van szó (amit kedvelünk is), csak éppen annyira jellemző, hogy mintha a rántott sajton és zöldségeken kívül mást nem ismernének (jó, van ott két grillezett is, tudom). Nem hiszem el, hogy nem lehetne egy húsmentes tésztát vagy mondjuk burgonyás rakott ételt készíteni (akár a köret gyors kiegészítésével). És ez még bizonyos szempontból egy jobb hely, mert legalább próbálják valamivel (pl: kapormártás) feldobni a rántott-özönt - na meg azzal is, hogy néhol átnevezik panírozottnak

(egyébként az ilyesmi - mivel itthon szinte sosem sütünk semmit olajban - nem jön rosszul, ha az ember néha bűnözni szeretne)

Ez annyira aranyos, szerintem ezeket azért teszik ki, hogy én begyűjthessem őket. Szóval ki az a bolond, aki felet vesz 499-ért, ha 899-ért az összeset megkaphatja?

(a meleg Shendwich-et már csak itthon vettem észre, amikor feltöltöttem a képet)

Nos, akkor ígéretemhez híven beszámolnék erről, annál is inkább, mert nagyon finom lett! Katánál olvastam az (eredihez képest már általa is módosított) receptet és persze nem is én lettem volna, ha szintén nem változtatok rajta itt-ott. A panírozás részét például leegyszerűsítettem, mivel mi nem vagyunk vegánok, ezért tojást is használtam. Viszont megvettem a hagymaporokat, hogy homogénebb legyen a massza és tényleg nagyon időtakarékos ötlet - csak utána jól el kell őket zárni (különösen a fokhagymaport), mert veszett illata van

Hozzávalók (6 db “alsócombhoz”):

- 20 dkg szejtánpor

- 3 dl zöldségleves (1 alnatura kocka+víz)

- 1/2 teáskanál hagymapor

- 1/2 teáskanál fokhagymapor

- 1 teáskanál pirospaprika

- 2 evőkanál olaj

- 1 dl víz (nem feltétlenül)

- só, bors

Panírozáshoz:

- teljes kiőrlésű tönkölyliszt

- 1 nagyobb tojás

- élesztőmentes zsemlemorzsa (nekem kivételesen volt itthon)

A zöldségkockát 1 1/5 dl forró vízben elkevertem (szétnyomogattam), majd hozzáöntöttem még 1 1/2 dl hideg vizet - ezt azért kell ennyire bonyolítani, mert a szejtánport meleg vízzel lehet jó állagúra összedolgozni; a forró víztől (mert egyszer figyelmetlenségből azzal készítettem) szétmálló lesz. A szejtánport összekevertem a fűszerekkel és porokkal, majd hozzáadtam a zöldséglevest és az olajat. Kellett hozzá még egy kis víz, mert nem találtam elég formázhatónak az állagát. Jól összegyúrtam, aztán hagytam pihenni 10 percig, majd hatfelé szedtem és alsócomb formájúra gyurmáztam. Lisztbe, tojásba majd zsemlemorzsába forgattam és beleszúrtam a nyársat, majd alufóliával bélelt tepsiben, félidőben megforgatva, közepes lángon fél órát sütöttem. Próbaképpen hármat bekentem csípős ketchuppal, de a simák is finomak lettek. Sajtos-snidlinges krumplipürével és pepperonival ettük.

Szeretnék eldicsekedni, hogy előbb-utóbb (5 év…) a kitartó munka meghozza gyümölcsét, tegnap hivatalosan is kineveztek osztályvezetővé (még ha beosztottam nincs is, amit nem bánok, sőt!), valamint hétfőn lesz az 1. házassági évfordulónk (jó, tudom, még nagyon gyerekcipőben járunk, viszont a statisztikák szerint ez már valami). Szóval ez a két esemény már elegendő ahhoz, hogy hétfőn este étteremben ünnepeljünk. Ismerünk néhány helyet, jobbat-közepeset, kifőzdeszerűt-elegánsat, de ha van valami ötletetek, hogy hová mehetnénk, akkor nagyon örülnék, ha megírnátok. Nem garantálom, hogy most az ajánlott helyre megyünk, de legalább legyen miből válogatnunk

Másrészt még olyan buta kérdésem van, hogy mit szokás ilyenkor venni a másiknak? Mármint én mit adjak a férjemnek? Valami olyan rítuson gondolkodom, amiből lehetne minden évben majd plusz egyet De mi lehetne az?

(Apukám barátnőjének az ötletét, hogy minden évben együnk eggyel több gombóc fagyit, kizártam a versenyből).

“Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: “Ha blogolsz, hiszel a “proximitásban” a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!”

Katától  kaptam és különösen örülök neki; nem titok, hogy tavaly nyáron hónapokig elhanyagoltam a blogomat és éppen az ő kedves szavai adtak lendületet a folytatáshoz. Nem tudom, megköszöntem-e már neki, de ha eddig nem, akkor most Vagyis először neki adnám vissza ezt az ölelést.

És akiknek továbbadnám: imádott Piroskámnak (included Füleske), Meskének, Siccikének, Dulminának, Szerának, Írisznek, Fruttinak (és Marcipánnak), Morzsókának, Briginek és a Vajaspánkó csapatnak (így Írisz kétszer is kap).

Megint egy olyan étel, aminél nem vagyok tökéletesen elégedett a végeredménnyel; de a próbálkozással ez is vele jár. Egyszerűen nem tudok lemondani a paprikába töltötteken túl a magányosan úszkáló gombóckákról, de ezúttal naiv dolog volt azt hinni, hogy majd a szejtán összetartja. Az is igaz, hogy nem teljesen estek szét, na meg előnye is volt, mert így nem kellett külön besűrítenem a paradicsomlevet.

Másrészt tudom, hogy a töltött paprika nyári étel, de nem akartam addig várni vele; érdekes egybeesés, hogy Apukám barátnőjével - akivel pár naponta mindig megbeszéljük, hogy ki mit főz - egyszerre mondtuk, hogy “de megennénk”.

Hozzávalók:

- 5 db tv paprika (sokáig nem tudtam, mit jelent a tv rövidítés és “télvégi”-re tippeltem )

- 2 db 200 gr-os sűrített paradicsomkonzerv

- 1/2 l paradicsomlé

- só, bors, barna cukor

A töltelékhez:

- 1 csomag (200 g) szójagranulátum

- 15 dkg barna rizs

- 10 dkg árpa

- 1 fej vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 15 dkg szejtánpor

- pirospaprika, só, bors, őrölt kömény, őrölt babérlevél

Először is elkészítettem a tölteléket: a hagymát apró kockákra vágtam, a fokhagymát áttörtem és a szejtán kivételével mindent összekevertem. Ráöntöttem kb. 1/2 l meleg vizet, átkevertem és pár percig hagytam állni, hogy a szója megduzzadjon. Ezután elkezdtem hozzáadagolni a szejtánport, miközben folyamatosan kevertem. Még egy kis vizet öntöttem hozzá és addig adtam hozzá a szejtánport, amíg formázható állagú lett.

A paprikáknak kivágtam a csumáját és a nagyobb ereket és megtöltöttem őket a fenti keverékkel (amelyik hosszú és vékony volt, ott a fakanál nyelével is besegítettem). A megtöltött paprikákat a fazék aljára tettem, (figyelem, ezt ne csináljátok utánam ),  a maradék töltelékből gombócokat gyúrtam és ezt is beletettem. Ráöntöttem a paradicsomlevet, beletettem a sűrített paradicsomot és öntöttem hozzá még annyi vizet, hogy ellepje a gombócokat. Sóztam, borsoztam és közepes lángon, fedő alatt főzni kezdtem (ha nem hallgattatok rám és nektek is vannak benne gombócok, akkor gyakrabban meg kell keverni, nehogy leégjen az alja). Kb fél óra múlva megkóstoltam és tettem bele egy kis barnacukrot, mert nagyon savanyú volt. Összesen nagyjából egy-másfél órát lehet főzni, persze ez a paprikák és a gombócok nagyságától függ.

Ez megint nem annyira recept, mint inkább ötlet, ugyanis a kész Uncle Ben’s szószt használom hozzá. Az a helyzet, hogy sokféle finom mártást tudok én is készíteni a legkülönfélébb hozzávalókból, pontosan ilyet azonban nem, és mivel annyira imádom az ízét (érdekes módon a többi nekem a felejthető kategória), hogy néha megveszem. Az összetevők tekintetében sem lehet rá panasz, ami ellene szól, az talán az ára lehet, de hát nem mindennap kell ilyet enni

Húspótló nélkül, csak rizzsel is finom, de az utóbbi időben ezt is szejtánnal készítem.

Hozzávalók:

- 5 szelet konyhakész szejtán

- 2 evőkanál olívaolaj

- 2 üveg Uncle Ben’s szecsuáni mártás

- só, bors

A szejtánt csíkokra vágom, sózom-borsozom és az olajon megpirítom. Hozzáöntöm a mártást és kb 5 perc alatt, kevergetve összeforralom. Főtt rizzsel tálalom.

“Na ennek meg aztán végképp semmi köze a gasztronómiához”, gondolhatjátok, de nincs igazatok, mert van kapcsolódási pont. Jelen esetben ugyanis akinek a hosszú éveken át szeretettel összegyűjtött és rendbehozott rádióiról szó van, az nem más, mint az Apukám! Büszkén jelentem be, hogy első kiállítása ma kezdődött és 2009. január 30-ig munkaidőben megtekinthető a Krisztina körút 55. szám alatti Telekom Központ aulájában. Akit élőben is érdekelnek egy letűnt világ gyönyörű kincsei, azt szeretettel látjuk!